Kohut Katalin: Gyógyír és kiáltás

 

 

Füstöt okádó kémények,

szmog a szürkeség alatt,

szép szóra, figyelemre,

bizalomra szomjazó lélek;

 

Elgyötört ez a fertelem,

a tisztaság tört forrásként

elő átlyuggatott testemből.

Beletaposták a szennyet.

 

Mohón hajlok az éltető,

oxigéndús és emberhez méltó

élet vize rozsdás csapjához.

Levegőt árendába adnak.

 

Fúló tüdőm gyógyírja e víz,

szívemnek az emberség.

Megrontott testem felmutatja

az elborító utálatok gyalázatát.

 

2015. szeptember 13.