Kohut Katalin: Gyógyír és kiáltás
Füstöt okádó kémények,
szmog a szürkeség alatt,
szép szóra, figyelemre,
bizalomra szomjazó lélek;
Elgyötört ez a fertelem,
a tisztaság tört forrásként
elő átlyuggatott testemből.
Beletaposták a szennyet.
Mohón hajlok az éltető,
oxigéndús és emberhez méltó
élet vize rozsdás csapjához.
Levegőt árendába adnak.
Fúló tüdőm gyógyírja e víz,
szívemnek az emberség.
Megrontott testem felmutatja
az elborító utálatok gyalázatát.
2015. szeptember 13.
Címkék:
füst | szmog | szomjazás | víz | oxigén | bizalom | szép szó | lélek | szív | kiáltás | rontás | vers