1891-et írtak akkor, amikor felfedezték a sivatagi aranylelőhelyet.
Tódultak a könnyű gazdagság reményében oda az emberek, s ezt kihasználták a kereskedők, hamar megalapították Golfield városát, ahol megtalálható volt a bolt, az aranyváltó, aranymérő hely, a kocsmák, s a legfontosabb férfi szórakozás miatt a vörös lámpás kupleráj, ahol az aranyvadászok levezethették feszültségüket. Az ösztönlényekre jellemző, hogy a bennük dúló rossz tulajdonságoknak ilyen levezető csatornát, emberi testet vásároljanak maguknak.
Nehéz volt az aranybányászat. Rengeteg földet kellett megmozgatni, egész nap csákánnyal verték a vájatokat, majd a nehezen fellelhető vizet odacipelve átmosni a földdarabokat.
Egy napon egy holttestet találtak, körülötte dulakodás nyomaival. Kifosztották. Hamar elterjedt a híre, hogy aranyat talált, s az élelmesebb gyilkos hajlammal rendelkező aranyásók között megtalálható réteg kis része erre szakosodott: ha valaki aranyat talált, kifosztotta. Így hamar ment a meggazdagodás. Tartottak is az aranyásók attól a pillanattól, amikor aranyra lelnek, egyből vitték a városba, ha tehették, de a gyilkosságok három havonta ismétlődtek.
Egy napon lefejezve találták meg az egyik aranyásót. Nem volt ott törvény, nem volt vizsgáló bizottság, soha nem derült fény arra, ki követte el a gyilkosságokat. Átkozott várossá vált Golfield, lassan bezárta az üzleteket a kereskedő, az aranyváltó, mert nem akart senki az áldozatok sorsára jutni. Körülbelül hetvenen veszítették el életüket pár esztendő alatt gyilkosság áldozataként.
Az utolsó Golfield kihalt városa melletti aranyásó jelenleg már nyolcvanon felül van. Gépesített technikával keresi aranyait. Géppel kivájja a földet, majd az azóta Roosevelt által létrehozott sivatagi gát összegyűjtött folyó vízében átmosva kipotyognak a sárból az apró aranydarabkák. Sok-sok piciny aranykőből áll egy aranyrúd, melyet időnként beöntet. Már senki nem gyilkol, az aranyásók ideje lejárt, talán könnyebb pénzkeresési módot találtak maguknak a pénzhajhászok.
2013. február 3.