Kohut Katalin: Függetlenség
- Béééla! A hetvenes évek végén született gyerekek függetlenségi háborút vívnak...
- Ki ellen, ha nem maguk ellen, Vilma?
- Nem tehetnek róla szerintem, hogy elmagányosodtak.
- Drága Vilmám, mára már negyvenesek lettek, túl vannak a reménykedő korszakon, már beletörődtek a sorsukba.
- Miért nem házasodnak vajon?
- Ahány férfi és nő, annyiféle ok létezik, lehetetlen lenne őket felsorolni.
- Ott lehet példának előttük szüleik rossz házassága. Ők nem akarnak tűrni senkinek.
- Igen, már nem divat nőknél a mártírumság, s a férfiak sem akarnak maguknak csupán cselédet. Egyenrangú kapcsolatra vágynak a gyerekek.
- Itt van a másik ok, Bélám, hogy nincsen választék, nincsen olyan, mint amilyenre a szívük vágyik. Az igazi házasság minőségi kapcsolatra épül fel. Fő szempont a kölcsönös szeretet és tisztelet.
- Igen, drága Vilma, szerencsére már a fiúk is igazi nőt szeretnének, mert ők igazán tudnak szeretni és szenvedni is egy nő miatt. Már elavult a régi tévhit, hogy egy férfit a hasával lehet megfogni elsősorban. Ez a korosztály komoly házasságra vágyik, de a függetlenségük néha nagyobb, nem adják fel senki kedvéért.
- Látják a rengeteg válást, a házasságok rossz végét. Könnyebb egyedül, főleg az anyagi helyzetük miatt, elég egy személyt eltartani. Nem vállalják a felelősséget egy családért.
- Pedig a felelősség olyan, mint egy lombos fán fészkelő madár, aki megépíti a védelmet nyújtó fészket, mikor párt választ, majd gondoskodik az utódairól fáradtság és pihenés nélkül. A másokért, egymásért vállalt felelősség tesz felnőtté és emberivé minket. Ha mindenki képes lenne rá, nem lenne sehol szenvedő gyermek és felnőtt a világban.
- A felelősség a másokról való gondoskodás, a biztonság és bizalom átnyújtása.
- Ez hiányzik manapság a férfiakból és a nőkből.
- Igen, Bélám, mert sajnos olyanok házasodnak és hoznak létre gyerekeket, akikből ez a felelősség hiányzik. Ne vádoljuk meg azokat a gyerekeket, akik nem találnak igazi társat maguknak.
- Nem is beszélhetünk arról, hogy nagyok az igények, lejjebb kellene adni, hiszen a társ nem piaci áru, amit először megszemlélünk jól, megnézzük a fogait és minden részét, hogy egészséges-e. A lélek húrjainak kell megrezdülnie, amikor valaki az igazival találkozik. Nem forognak olyan közegben, mert a tömegből nem fénylik fel a ritka személy, aki éppen hozzájuk való. Az igazi férfit és nőt ebben a korban már csak a belső értékek érdeklik igazán.
- A külső is számít valamennyire, hiszen a belső értékek kivetülnek a személyiségre, az arcra is. Nem véletlen, hogy vannak szimpatikusak és unszimpatikusak is.
- Érdekes az ember, kapcsolatok lenyomatát őrzi szívében. Minden találkozás ott hagyja a lába nyomát, vagy drágakő, vagy patanyom formájában. Aki egyszer rossz emléket ébreszt bennünk, a hasonmásai minden időben ugyanezt a kellemetlen élményt fogják felidézni.
- Igen, Bélám, ugyanúgy vannak a jóságos, szeretetre méltó emberkék, akik első látásra szimpatikusak. Szerintem ezekből van kevesebb, ezért nem találnak igazi társat a fiatalok.
- Pontosan, drága Vilma! Elindult már talán ezer éve az emberek értéktelenné fokozásának története. Így váltak egyre alacsonyabb rendűbbekké. Főleg a férfiakat érte sok csapás, a becsületet, a nemes személyiség jegyeket tették áldozatul. Egyébként a rengeteg háború titkos célja is ez lehetett. Mert tudjuk, hogy ezek a fegyveres játékok féktelenek és békétlenek játékából születtek.
- Igen és lassan felszámolták az emberiséget. Nem csodálom, hogy a lányok nem hajlandók szülni, Bélám! Ott van előttük a sok rossz példa a gyerekek viselkedéséről. Nem akarják felvállalni egy esetlegesen rossz magaviseletű utód formálását, melyre rámenne az egész életük.
- Mondogatják, hogy a szülők példáján nevelődik a gyerek. Ez félig igaz csak, mert kifejti erősen a hatását az iskola, a média. Égő nekik már, ha nem a legdivatosabb cuccokban járnak és nincsenek meg a legmodernebb eszközeik. Kikövetelik. Ha összeszámolnánk, mennyibe kerül egy gyerek, míg elvégzi az egyetemet, csupán anyagilag, hatalmas összeg lenne a végeredmény. És nem beszéltünk az átvirrasztott éjszakákról, a néha erőn felüli törődésről.
- Azért csak jó lenne, ha végre megértené a világ, hogy csak felelősséggel lehet családot alapítani, nem azért, hogy mások szenvedjenek az utódokkal.
- Reméljük, egyszer ez is bekövetkezik, drága Vilma! Én a legszívesebben egy olyan társkereső vállalkozást üzemeltetnék, ahol a ritkaságba menő emberkék ismerkedhetnének. Sokan abban a tévhitben vannak, hogy a diplomának diplomával kell házasodnia, holott emberségből képesítést nem osztogatnak.
- Igen, Bélám, a szív keresi azt az eszményt, mely benne él születése pillanatától és jó, hogy ezek a gyerekek ezt felismerték. Én ezt a jövő egyik pozitív változásaként élem meg.
- A függetlenségben, melyet őriznek, lényegében benne van a felelősség vállalása saját magukért. Ez az első lépés, a többi csak idő kérdése.
2016. július 19.
Címkék:
függetlenség | házasság | gyerekek | felelősség | Béla | Vilma | párbeszéd