Tél volt, olyan dermesztően hideg, hogy kesztyűben is jéggé fagyott a kezem. Éppen mesegyűjtő utamat jártam az egyik faluban. Gondoltam, megörökítem a letűnt idők történéseit, s megfejtem a szimbólumokat. A jók régen általában a legnagyobb igazságokat mese formában írták meg, s így járt szájról szájra, hogyan győzték le a sárkányt, vagy milyen fekete hadsereg uralt egy-egy országot, vagy milyen lények éltek egykor az emberek között segítve, támogatva őket. Ilyenek voltak a tündérek, a koboldok.
Bekopogtam az egyik házba, mert nem bírtam tovább harcolni az északi szél ellen. Egy öreg anyóka nyitott ajtót. Készségesen megengedte, hogy kicsit megmelegedjek nála. Főzött nekem egy hársfa teát, míg én a kályha felett olvasztottam meggémberedett kezeimet. Elmondtam, miért járok ebben a cudar időben is, hol van megbeszélt találkám a falu mesemondóival. Felcsillant a szeme, mint egy huncut gyermeké. Titkot őrzött, talán gyermekkora óta, nem is olyan letűnt világ történéseit.
Elővettem a diktafonomat, s ámulva hallgattam a nénit.
- Tudod, egyszer, amikor az országot a sötétség és a bűnözők uralták, megszületett egy ember kislány. Csodájára járt mindenki, három király ajándékkal kedveskedett neki: informatika, nyelvtudomány, gyógyítás tudományával. De ott voltak a gonoszok, ellepték a kicsiny szamár istállóból kialakított gyerekszobát a láthatatlan világban. Apokalipszist hajtottak végre a családon. Kimondták a leányra a rontás, a büntetés igéjét, megfosztották mindenétől, ruháitól, ennivalóitól, s a legfontosabbtól, a szeretettől. Mindenki meghalt, aki egy jó szót is szólt hozzá, aki tisztelte és elismerte szépségét, tehetségét, vagy bármiben segítségére sietett. Minden király megsemmisült. Az ország boszorkány, börtön szülöttjei a legszeretőbb családba kerültek, a kislányra vetették sorsukat. Így nemesedtek, tisztultak hosszú éveken keresztül. A leányzó cipelte egyedül a keresztjeiket. A Kelet elméleteket gyártott, melyeket kegyetlenül végre is hajtott, annak ellenére, hogy előre megírták, hogy a XX. században ez lehetetlen. Kelet emberré emelése történt egyetlen nagy közös ember áldozással, a Média beállítása és kitermelése szerint. A tökéletes nyelv elleni csapásokat begyűjtötték és felvonultatták rajta. A csőcselék tapsolt örömében, hogy megszüntették az embert. - Istenek, Istenek, miért hagytatok el engemet? Ezért a csendért megtagadlak titeket – íródott a legkegyetlenebb ítélete Keletnek. A fekete mágiával élők őrködnek felette, betegségeiket rávetve, könyveiket rajta végrehajtva saját szerepeikkel. A fertelmesek olyat kottáztak az égre csonkítással és bénítással, amit soha többé nem felejt el az ég. A kislányban kihűltek az érzések, fekete lakásba zárva egyetlen vágya a halál volt. Nem volt segítsége, hiszen gyilkosai olyanok voltak, akik a római egyház mesélőjét a kárpithoz szegezték. Szörnyetegek és kígyó Istenek.
Hurcolta egyedül egész életében a sötét ország sorsát és bűneit és senki sem kegyelmezett. Az emberszív fogságba került.
- Nagyon valóságosnak látszik ez a történet! Felfoghatatlan és érthetetlen tettek! Hol van ez a tehetséges és csodálatos leányzó?
- Ma is a sötétség országának legfeketébb városában él fogságban.
- Tehát szörnyekkel és fertelmesekkel kell harcolni annak, aki szabadítani szeretné?
- Igen, megpróbálták hárman, de elestek. Jég és zivatar kísérné az útját annak, aki megpróbálná elvinni az árnyékok közül.
- Nem gondoltam volna, hogy a régi mesék életre kelnek egyszer is, s valósággá válnak!
- Azt írták a gonoszok már húsz éve, hogy késő, hiába-tollal írták meg kíséretéről könyveiket, s jelentették meg rajzaikat.
- Én azért megkísérlem a lehetetlent, mert felfoghatatlan és képtelenség, amit műveltek! Nyilvánosságra hozom és felkutatom a történéseket, remélem, nekem semmi bajom nem esik!
- Örülök fiam, hogy szíved nemes és jó, mint az embereknek szokott általában. Kérlek, ha sikerül a terved, látogassatok meg engem, hadd gyönyörködjenek öreg szemeim a megmenekült ember-leányban!
Megittam a teámat és készülődni kezdtem, hiszen vártak rá a falu klubjában az öregek. Kikapcsoltam diktafonomat és készültem arra, hogy mesékben találkozzak a régmúlt szörnyeinek, sárkányainak, kígyójainak, királyfijainak legendáival. Tudtam, hogy a mesében mindig a jó a győztes, s hogy azért írták meg szimbólumokban ezeket a történeteket, mert meghaladná a felfogásuk az értelmet.
2016. január 13.