- Béééla! Feltennék egy fogas kérdést neked!
- Mondjad, drága Vilma!
- Ha minden fognak az ember szájában megvan a saját szerve a testben, s elméletben igaz, hogy amelyik fog megbetegszik, azt a testrészt is betegség támadta meg, miféle hatalom rombolta le ezt a régi betegség-törvényt?
- Miből gondolod, hogy fel van rúgva a betegség-törvény?
- Mert már majdnem hatvan éve a jóemberek halnak meg, legtöbben fog nélkül élik az életüket. Az embereknek mióta vannak karmikus veleszületett betegségeik, hogy még a fog nélküliség felfoghatatlan csapását is viselniük kell?
- Ebben van valami, drága Vilma! Szegények, meg sem tudták szokni a protézist, nem nekik való. Egyébként úgy működik a fog dolog, hogy megbetegszik először valamelyik testrész, s akkor az idegszálak jelzik a fognál a gyulladást, először sajgásokkal. Hiába jó a fogon a zománc, mégis ki kell húzni előbb-utóbb. Már a fogszuvasodás, ez is karmikus, calcium-hiánytól jön létre általában.
- Akkor már értem Magdika szomorúságát!
- Mi történt, drága Vilma?
- Először a nagyobbik gyereke kihordásakor pici lyukacskák lettek a szép formájú első fogain. Mindig büszke volt a Bardot-i formájára, szódabikarbónával fehérítette fogmosáskor.
- Nem marja le a fogzománcot a szódabikarbóna?
- Szerintem árt neki, de sokan használják és esküsznek rá.
- Betömték Magdika fogsorán a lyukakat?
- Betömték volna, ha a sötét megye központjában élt volna, mert ott jobban gondot fordítottak a városlakók fogaira. Elment szülés után az egészségház főorvosához abban a hitben, hogy a főorvosnak jobbnak kell lennie a többieknél, másképpen nem nevezték volna ki...
- Magdika mindig egy kicsit abban a világban élt, amit a szív-törvényesek elképzelnek maguknak. Nem tudhatta, hogy a titulusok már régen nem jelentenek semmit, egyedül az emberség.
- Igen, a főorvos megcsonkította, nem tömte be az apró lyukakat. Azt beszélték, hogy alkoholista volt, azért remegett annyira. Onnantól nyanyának szólította a férje.
- Borzalmas! Hidat készítettek?
- Igen és rábeszélte egy fogszakorvos, hogy csiszoltassa le a többi fogát is. Rengeteg pénzért elcsúfította a szépség száját, fém tokokat épített be és fémvázas hidat. A csodás mosolynak itt vége lett, annyira apró fogakat készített, hogy nem lehetett látni egyáltalán. Valami baja volt az orvosnak, amikor a leghalványabb Lady Camea rúzzsal bekente a száját annak az örömére, hogy készen lesz a foga, rákiabált, hogy azonnal törölje le.
- Hihetetlen, hogy a saját pénzéért, maszek alapon megengedhette ezt a modort magának!
- Ma is tisztes polgárának számít a városnak, verseivel megjelent a napilapokban.
- Aztán mi történt, mert gondolom, hogy a szomorúság sok mindent foglal magában?
- Azt mondta neki az egyik körzeti orvos, mikor úgymond „kikészítették” mások figyelmeztetése ellenére, hogy menjen el jó messzire, hogy ínysorvadása lesz. S valóban megcsattant az íny néhol.
- Hihetetlen, jós-orvosok vannak? Tudják, mi fog történni az emberekkel?
- Utána jött a költözése a megyeközpontba, ahol egyetlen fogorvos volt hajlandó kezelni az ínysorvadást, ő is Vagothyllal. De megismerkedett egy vörös hajú doktornővel, akinek elvitte a fotóját és ugyanolyan fogakat készített kitömve az arcát, ahol beesett, mint az eredeti. Mennyire boldog volt, hogy végre ismét mosolyoghat, pedig nem sok oka volt rá egész életében!
- Látod, mégis csak vannak olyan fogorvosok, akik nem ártanak senkinek, hanem valódi művészi munkát végeznek. Ez lenne a célja a fogtechnikának is, hogy visszaadja az eredeti vonásait az embereknek.
- Igen, Bélám! Sajnos nem sokáig tartott az idyll, mert amire kapcsolta a hidat, nem bírta a terhelést és az egyik jó nevű KFT-ben kihúzták ötszáz forintért, s úgy hagyták fog nélkül. Ismét maszek fogorvost keresett, az iskolafogászat főorvosát.
- Megint csalódnia kellett a kinevezettben?
- Igen! Kérte, hogy tömje ki az ínnyét, erre az orrnyerge alá tette a műínyt, lefelé állt a megnyúlt felső ajka. A főorvosnak teljesen természetes volt a csonkulása a fiatalasszonynak, sőt egyik alkalommal hangosan, hogy a váróban mindenki hallja odaszólt neki, hogy még elég sok foga van!
- Hallottam, hogy veszélyesek a fogorvosok nagyon, sok negatívum veszi őket körül.
- Igen, egyes iskolaorvosi rendelőben szabályszerűen összelyuggatták a gyermekek fogait, sőt nem ismerték, mit jelent a fogmegőrzés.
- Majd elkövetkezett a kritikus év, amikor ezek után ínyevő baktériumot kapott. Aki megkapta vele együtt, hamarosan a szájpadlásáig lesorvadt az ínnye, majd nemsokára meghalt. Valószínűleg hatalmas erejű fertőzés okozhatja a fogágy betegséget, ellene még senki sem tett semmit.
- Sorvadni kezdett az ínnye ismét?
- Igen, egy hónap alatt fél millimétert a tokok felett.
- Elméletben a csontsorvadás, drága Vilma csak a klimax után következhet be, tehát itt is át lett hágva az igazság törvénye az embereknek...
- Igen, mikor kórházba került az ismételt meghurcolása után, viháncolva vitték a nővérek a fogait egyesével kivésni a szájsebészetre. Ott az orvos mindentudóan megkérdezte, mit csinálnak, de semmit sem tett Magdika érdekében, nyugodtan kivéste a jó fogakat.
- Tehát ismét megcsonkították, tették ezt büntetlenül, hiszen őket védi minden hatalom, meg a velük együtt értő orvos társadalom.
- Az emberek régen soha nem kerültek orvosok kezeibe,mert nem voltak betegek. Természetes, hogy a primitív a tisztával való találkozáskor megvadul és ártani akar ösztönösen. Az egyik orvos, mikor meglátta, hogy hiányzik a foga, felkiáltott. Lehet, hogy mindegyik tudja, hogy az egészséges embernek szépnek kell lennie.
- Igen, ezt hallottam, drága Vilma, ő is meghalt, mint mindenki, aki tisztelte és szerette.
- Egyszer tett feljelentést, hogy vizsgálják ki, mi történt vele a kórházban, de visszavonta. A pesti orvosi kamara a megyeközpontba irányította, a megyei pedig azt felelte, hogy erősítse a bizalmat azokban az orvosokban, akik segíteni akarnak. Ennek már húsz éve. Páran voltak, egy egész országból!
- A régi humánus orvosok még ember-szeretők voltak, de mára az egész világ szinte ember gyűlölővé vált, s még mindig nem beszélnek arról, hogy mi történt velük.
- Igen, Bélám! Már nagyon jól keresnek egyesek, van saját pénzes vendégkörük, a fogászat is üzletté vált. Magdika is elutazott Pestre a neten ajánlott orvosi rendelőbe, ahol kinézte az orvos és elutasította. Pedig azt írták róla, hogy műínyt varr a sorvadó részekre.
- Tehát ma csak azok mosolyognak a tükörbe reggelenként, akiknek van pénzük megfizetni a drága ellátásokat.
- Magdika pedig szégyenkezik mindenki előtt eltorzított külsejével. Az egyik fogorvos nemrég azt mondta neki szabadkozására az ínysorvadása miatt, hogy ez öröklött. Tehát új betegként az ember is felkerült az egészségügy asztalára azzal, hogy már öröklik a jóemberek csapás-betegségeit.
- Nem sokan vannak már azok közül, akik tudták, mi történt az emberekkel, azóta új orvosok jöttek.
- Igen, ez is része volt a tervnek, hogy senki ne húzza össze az emberek sebeit.
- Drága Vilma, fogtalan kérdéssé vált a miért?
2016. szeptember 12.