Kohut Katalin: Felröppenek
Gondokkal teli szívem,
tenyerembe fogom fejem,
a súly alatt megroskadom,
lábam a homokba hatol.
Könnyem pereg, zokog lelkem,
hallgatásod üres verem,
beleestem, nyújtom kezem,
szereteted nem emel fel.
Daru madár tenger felett
repíts el az üzenetet:
hiábaság az életem,
emberség a remény-éltem.
Eggyé válok madár-szárnnyal,
szabadságra régen vágytam,
repülök a mennyországba,
árnyéknyomom a homokba'.
2014. május 13.
Címkék:
szeretet | reménytelenség | gondok | daru madár | vers | hallgatás