- Béééla! Holnap lesz a felolvasói est, kiválasztottam a verset, amit el akarok mondani, hallgasd meg, kérlek!
- Halljam, drága Vilma!
- Petőfi Sándor: Falu végén kurta kocsma
- Te a nép fiának nevében akarsz verset olvasni, drága Vilma? Hol vagyunk már ettől? Méghogy -fi, hazafi! Nincsenek magyar hazafiak, Petőfi is Petrovics volt.
- Akkor mondjak Petrovicsot, Bélám?
- Ne mondjál, mert a -vics szerb képző. Mondjál egyszerűen Petrot, most divatos az olyan név, aminek van valamilyen tárgyi, vagy helység jelentése.
- Petro Sándor...
- Nem Sándor, nem urizálunk a politikával, elég nekünk a Sándor palota! De ne legyen Ferenc, Fecó, Ferike, Ferkó, Feri sem, sem Pál a Palik névből kiemelve, s még sorolhatnám a neveket...
- Akkor olyat nézzünk, ami régen volt!
- Jó, legyen Patrik.
- Petro Patrik: Falu végén kurta kocsma...
- Nem kocsma! Már több az alkoholista, mint a józan! Közért kell a faluba és nem a végére, hanem a közepébe, hogy mindenki jól megközelítse!
- Petro Patrik: Falu közepén van egy közért
- Így jó lesz, meg kell előlegezni a népnek a bizalmat, mert ha kivetítjük rá, hogy különb magunknál, attól fognak nemesedni, emberré válni. Most folytasd, drága Vilma!
- Falu végén kurta kocsma, oda rúg ki a Szamosra...
- Már tisztáztuk, drága Vilma, hogy a falu közepén van egy közért a helyes, hogy jóra neveljük a mulatósokat, példát mutassunk nekik.
Falu közepén van egy közért, odajár a gyerek tejért legyen. Javítsd át! Tovább?
- Meg is látná magát benne, ha az éj nem közelegne...
- Most menjünk vissza az igazi paraszti tehéntejhez időben, amikor kannában hordtuk a boltokból télen is: Meg is látná magát benne, ha kannás, jéggé fagyott lenne. Következő versszak?
- Az éjszaka közeledik, a világ lecsendesedik...
- Most az a fontos, drága Vilma, hogy az éjszaka népei távolodjanak, a sötétség visszavonja erőit a földről. Legyen így: A sötétség távolodik, a világ lecsendesedik.
- Pihen a komp, kikötötték, benne hallgat a sötétség...
- Nem jó, nem pihen a komp! Hajó kell a folyóba, de az is kevés az ország minden sötétjének, ha egy helyre akarnók terelni őket! Sok-sok hajó kellene, még a tengerek, óceánok vize is kevés lenne ehhez. Legyen tehát: Dűlöng a hajó, mert borítják a folyóba az ország minden szittyát. Folytasd, drága Vilma!
- De a kocsma bezzeg hangos, munkálódik a cimbalmos, a legények kurjongatnak, szinte reng belé az ablak...
- Nem lesz jó ismét, nem hangos a kocsma, mert sopánkodnak, hogy nincsen pénzük italra. Ha nincs mit inni, megvadulnak, s bárkit megtámadnak az utcákon. Kell nekik valamennyi pénz, hogy tartson egy pár napig! S ha nincs pénz, elszedik az asszonytól, a gyerekektől, akár veréssel is, vagy a saját anyjuktól erőszakkal. Folytasd így, drága Vilma: De a kocsma bezzeg hallgat, minden alkoholista ballag és segélyért tartja kezét, családját üldözi, a szegényt.
- Kocsmárosné, aranyvirág, ide a legjobbik borát, vén legyen, mint a nagyapám és tüzes, mint ifjú babám!
- Nem kocsmárosné, nem nőknek való munka ez, hatalmas pszichológusok a nők, de ide kemény férfiszívre van szükség. Amúgy is üzlet a kocsmáros szakma, abból van pénz, minél több italt elad abból, amit a legolcsóbban beszerez. A részegnek meg mindegy, mit iszik, aki minőségit akar, vegye meg a boltban magának! Erre írd át: Kocsmáros, te vállalkozó, vizes borod nem iható, meggazdagodsz, mint uzsorás, ki a népnek nagy sírokat ás. Tovább?
- Húzd rá cigány, húzzad jobban, táncolni való kedvem van, eltáncolom a pénzemet, kitáncolom a lelkemet!...
- Nem jó! A nép a cigányokkal húzatja már több, mint száz éve, azóta tart a mulatás, torozás. A cigányok, mint akiket amúgy is emberré nemesítenek meg tündérkirályfi életet élve gazdagodnak a koncból. Tehát erre írd át, drága Vilma: Húzd rá cigány, húzzad jobban, királyfi vagy, eszed lobban, jól tudod te, hogy mulatunk, dőzsölünk és jót torozunk!
- Bekopognak az ablakon: Ne zúgjatok olyan nagyon, azt üzeni az uraság, mert lefeküdt, alunni vágy...
- Nem fekszik le az uraság, nem azért mert lelkiismeret bántja, hanem azért, mert az alulról emelkedett urak is mulatnak és toroznak, ehhez szükségük van népre, aki képviseli őket, ezért így írd át, drága Vilma: Bekopognak az ablakon, hangosabban mulasson mindenik földműves ma itten, az úr mulat, ő itt az Isten.
- Ördög bújjék az uradba, te pedig menj a pokolba!...
- Nem küldhetik el az urat, mert szükségük van rá. Hogy van tovább?
- Húzd rá cigány, csak azért is, ha mindjárt az ingemért is!
- Jól van, tehát szóba került az ing is. Tudtad, hogy az a divat, hogy addig hordják az ingyen kapott ruhát, míg be nem mocskolódik, utána egyszerűen kidobják a szemétbe. Fontos az is, hogy aki úrnak tette magát, valóban annak is érezze, vagyis befogja a szájukat valamivel. Legyen tehát így: Jól van, mulatunk, hát pénzt ide, jutalmat elfogadunk, gyere be, közmunkára nem megyünk, csak azért, ruhánkat kidobjuk az újért.
- A folytatással elégedett leszel, Bélám: Megint jőnek, kopogtatnak: Csendesebben vigadjanak, az Isten áldja meg kendteket, szegény édesanyám beteg!
- Nem vagyok elégedett, mert nem tükrözi a valóságot! Nemcsak nemesítünk, hanem a realizmust is képviseljük, vagyis a való világot. Nem kell ide tort ülő Isten, akinek a nevével élnek, vagyis nem áldottak, hanem átkozottak, s nem kell édesanya, túl szép lenne. Tehát ezt javaslom: Megint jőnek, kopogtatnak: Csendesebben vigadjanak, átkozottak, mind férfiak, a mutter beteg, nincs gyógyszer adag. Ebben benne van az is, hogy nem telik gyógyszerre sem a népnek. Folytasd, drága Vilma!
- Feleletet egyik sem ad, kihörpentik boraikat, végét vetik a zenének, s hazamennek a legények.
- Nincsen semmi hasznuk abból, hogy véget vessenek a tor ünnepnek egy beteg anya miatt! A mélységnek nincsen lelke, ezért prédikálnak nekik már több száz esztendeje, de mindhiába. Valóság: Feleletet mindegyik ad, bábeli nyelvzavar, s nincsen vigasz, mert nem érdekli őket más baja, nem mennek, csak reggel haza.
- Bélám, felolvasom neked az átírt verset:
- Petro Patrik: Falu közepén van egy közért
Falu közepén van egy közért
Oda jár a gyerek tejért,
meg is látná magát benne,
ha kannás jéggé fagyott lenne.
A sötétség távolodik,
a világ lecsendesedik,
dűlöng a hajó, mert borítják
folyóba az ország minden szittyát.
De a kocsma bezzeg hallgat,
minden alkoholista ballag,
és segélyért tartja kezét,
családját üldözi, a szegényt.
„ "Kocsmáros, te vállalkozó,
vizes borod nem iható,
meggazdagodsz, mint zsugorás,
ki a népnek nagy sírokat ás.
Huzd rá cigány, huzzad jobban,
királyfi vagy, eszed lobban,
jól tudod te, hogy mulatunk,
dőzsölünk és jót torozunk."
Bekopognak az ablakon:
„Hangosabban mulasson
mindenik földműves majd itten,
az úr mulat, ő itt az Isten.”
"Jól van mulatunk, hát pénzt ide,
jutalmat elfogadunk, gyere be,
közmunkára nem megyünk, csak azért,
ruhánkat kidobjuk az újért."
Megint jőnek, kopogtatnak:
"Csendesebben vigadjanak,
átkozottak, mind férfiak,
a muter beteg, nincs gyógyszer adag.
Feleletet mindegyik ad,
bábeli nyelvzavar - nincsen vigasz,
mert nem érdekli őket más baja,
nem mennek csak reggel haza.
- Nagyon jó, drága Vilma, ezt már felolvashatod! Remélem, hogy megtapsolnak majd, sikeres lesz az előadás!
- Én is remélem, Bélám!
- Tudod, az igazság mindenekfelett!
2016. január 11.