"Vagy ők a valóság, vagy én és a történetem: a kettő kizárja egymást."
(Szántó T. Gábor)
Valóságos történelmük van?
Rajzok, meseszereplők, regényhősök,
elfelejtette őket fiókba zárni a Teremtőjük.
Járnak, házasodnak, testük aránytalan.
Bábok, mozgatójuk fertelmes kéz,
hahotázó tor az emberek felett.
Csodálatos árnyékok káprázata
fertőzi Európát,
alantas az erkölcsi mélység,
szándék és akarat megmérgez.
Sorsuk és karmájuk
igazi embernél különb utat járt,
megváltottak serege ünnepel.
Valóságos történelmük van,
vagy én sohasem voltam és leszek?
A szerepek rám ragadtak,
mint szigetelőszalag a vezetékre,
testem betekerve szorosan,
levegőért kiált a fúló tüdő.
Elirigyelt hang megrekedt
a mélységben tehetetlenül.
Sötétek a fejedelmek,
megmentett apokalipszis,
sehonnai a segítség.
Nincs vezeklő teher,
emberi szív megértőn,
a Játékuk végtelen.
2015. március 17.