Érted, miattad éltem még két évet,
hosszabbítottam szenvedésem,
miért, jobb talán, ha nem érted,
mert tiszta dal a szívemből ünnepelt.
Érv elegendő, a harmónia és értelem,
ennyi a magyarázat az okokra,
mindennek vége, magam már nem lelem.
Felmennék a legmagasabb hegycsúcsra,
hogy elzengjem érted dalomat,
nem engednek énekelni, s nem hallod
szívedhez vezető csengő szólamokat.
Soha nem álmodtam kitárt karod,
barátságod hittem, ez volt erőm, az akarat,
mivel kapaszkodtam, s reméltem,
egyszer az igazság diadalt arat.
Játszottak velem hatalmak féktelen,
tetteik előtt megállt a józan ész,
érted éltem, bíztam és hittem
életem nem az elmúlásba vész.
Nem csacsoghatok, dalolhatok Neked,
szívemből szól a szeretet-üzenet,
de alig pislákol benne az élet,
Te gyújtottad meg benne a mécset.
Erőm lettél, harcolok ezernyi csapással,
felemeltem az emberségnek karját,
megvívok szörnyekkel és a halállal,
égő tűzzel nem enyhíthetem bánatát
szívemnek és az igazaknak, jóknak,
látod, Kedves, kardom így Te lettél,
eldobni létet a gonoszoknak -
ilyen örömben féktelen nem henyél.
Nincsen barátom, egyedül vagyok,
a madár-csicsergés egyetlen vigaszom,
ilyenkor szívem zenél, s arra várok,
ég-sereg lesz végül a megváltóm.
Ember barátja csak ember lehet,
dicsőség örökké kísérje léptedet,
szívedhez szállna hangommal üzenet,
de nem, majd egyszer tán, nem engedett.
Érted vívtam meg ezeregy harcomat,
belőled áradt az erőm, a szeretet,
ennyi ellenség ellen a titkokat
Érted, Miattad lebbentettem fel.
Lefeküdtem gyalázatban várva a halált,
végakaratom megtörtént, s Teérted
felkeltem – a holnap engem is megtalált.
2014. május 14.