Pár éves lehettem csupán,
a fiúk lépre csaltak,
eper csábított Kunné fáján,
felmásztunk rá, mi bátrak.
Eszegettük vörösséget,
kuncogott a mindenség,
kislány óvta csíny tevőket,
erünkben nőtt az egészség.
Jött is Kunné seprűjével,
a fiúk leugrottak,
közeledett kérdésével:
„Gyerek epret loptatok?”
Leugrani nem reméltem,
biztos beütöm lábam,
csak Kunnéban reménykedtem,
nem bánt és már bántam
a tolvajlást, bűn ez, jól tudtam,
Könnyes szemekkel néztem
fa ágáról, s már zokogtam,
majd segítséget kértem:
„Én nem ettem, csak felmásztam,
bocsánatot is kérek!”
Kunné ölébe vett vidáman,
nézte számat, s kezemet.
A bűn mindenütt vöröslött,
epres könny bizonyíték,
örök emlék arca fölött
Kunnénak a fenyíték.
2014. március 13.