- Béééla! Nem tudunk elmenni forrásvízért, mert esik az eső!
- Vilma drága, egy kis eső soha nem akadály!
- Tudom, Béla, szeretek is esőben sétálni, mert olyankor olyan áhítatos hangulatba kerülök. Felfelé tartom az arcomat és engedem, hogy a frissítő esőcseppek megpermetezzék...
- Akkor mi a baj, Vilma?
- Most zuhog! Elő volt irányozva mára a forrásvíz hozatal, de mégsem vagyok Gene Kelly, aki táncra perdült a zuhogó esőben, még az esernyőjét is odaadta másnak.
- Jut eszembe, esernyő? Tudod már, ki lopta el az új automata esernyődet? Nem láttad véletlenül?
- Nem, pedig mindig figyelem, hátha szembe jön velem véletlenül. De még az is gond, hogyan kérdezzek rá, honnan van a szép fogantyús fekete esernyő?
- Visszatérve Gene Kellyre, ő boldogságában perdült táncra az zuhogó esőben...
- El sem bírom képzelni, milyen vízhatlan cipője lehetett. Régen itt is voltak ilyenek, de már most mindenre azt írják, hogy nem vízálló. Ha így megáznánk, dobhatnánk ki mindenünket, még az öltönyt is, mert kapca lenne belőle.
- Igen, nincsen már minőségi anyag sem. Bezzeg régen, garanciát is vállaltak egy-egy ruhadarabért.
- Ez az a film, Béla, amit átírtak úgy, hogy esernyővel bemutatkozva és megrajzolva védik magukat az értelmiség legyőzők?
- Igen, így parádéznak már régen a színpadokon, ez az országnak teljesen természetes, hogy közben vigyorognak is a titkon, amit mindannyian tudnak.
- Az egyik tönkretett asszonykának azt írták a fórumon, hogy összegerjedtek a fejében az elektródák. Borzalmas, drága Béla, még jobban az, hogy ennyien tudtak róla és ez természetes ilyen sok időn keresztül!
- Még rosszabb az, hogy valamennyien előadó művészettel foglalkoznak, ez volt az ára a sikerüknek. Pedig nincs felemelőbb az igazi szívhez szóló muzsikánál, mely minden nyelvi gátat áthidal, világlelket tisztít és nemesít. Ők akkor mitől gonoszak? Mármint akik ezt a borzalmat elkövették és egyetértettek vele?
- Feketék, az értelmiséget vádolták meg a saját hiányosságaikkal, hibáikkal.
- Láttad Antwerpenben a pályaudvaron a Dó, ré, mi muzsikájára a közös táncolást? Vajon ez igazából szívből jött, vagy ott is tudnak arról, mi is történik valójában a világban?
- Furcsa lenne, ha tudnák, s vigyorogva táncot lejtenének boldogságukban, ahogyan teszik ezt a vas-magyar harcosok?
- Ki ellen háborúztak?
- A trianoni magyarok ellen, akik nagyon kevesen vannak, viszont a trianoni magyarok az embereket tették meg áldozatnak maguk helyett.
- Így aztán ünnepelhetik közösen a vasfüggöny lebontását féktelenül?
- Megúszták a vas apokalipszist, megvan minden okuk a magas színvonalon élőknek az ünneplésre.
- De miért a sötétség főnixes és füves zenészeivel teszik ezt?
- Érthetetlen számomra is, úgy látszik, a legfontosabb számukra az, hogy bármi legyen is az ára, nyugodtan élhessenek!
- Már nekem az esernyőről mindig a csapások fognak eszembe jutni, az ártatlan áldozatok és a titok, ami körülvette ezeknek az ártatlanul szenvedőknek az életét. Szégyellem magam a magyar nevem és állampolgárságom miatt. Restellem, hogy a magyarok apokalipszist hajtottak végre a román csapásokkal az ártatlanokon és nyugodtan házasodtak, nemesedtek, tisztultak.
- Még a hangját is elvették a született tehetségeknek. Tisztulnak a nagy közös áldozásukban már majdnem hatvan éve, közben csápol nekik mindenki és körbeudvarolják őket a féktelen újságírók.
- Menjünk mi is külföldre lakni, hogy ne halljunk és ne tudjunk semmiről? Vagy emeljük fel a hangunkat a közös gyalázatos játékuk ellen?
- Kettő mindenki ellen? Nagyon sokan elhagyták az országot az értelmiségnek tanultak közül is, mert nem akartak részt venni az ember áldozásban. Némelyek fizikai, segédmunkában tudtak csak elhelyezkedni.
- A szemesnek áll a világ! Bezzeg a féktelenek használják nyugodtan diplomáikat az egész világon. Híresek és nevesek lettek, mint a zenészeik és énekeseik.
- Ha felemeljük a hangunkat, mi a garancia arra, hogy abba hagyják a közös tivornyát, tor-ünnepét az emberek kihalatásának?
- Semmi, csak azoknak is meg kell tudniuk az igazságot, akiknek a szerepét eljátszották és mindannyian azt hiszik, maguknak köszönhető a szép, szerető élet, a biztonsággal, amiben dőzsölnek.
- Már elállt az eső, épphogy csepeg egy kicsit. Most már indulhatunk forrásvízért! Majd kigondoljuk, miképpen is tudnánk segítséget nyújtani a rászorultaknak. Annak örülnék, ha együtt énekelhetnék velük az esőben, ha vége lenne a gonosz játéknak.
2015. augusztus 3.