- Béééla! Az előbb szólt a szomszéd, hogy halkabban énekeljek!
- Mit feleltél, drága Vilma?
- Azt, hogy nekem nincsen erős hangom, ebből a panel lakásból a suttogást is ki lehet hallani.
- Így is van! Mit szólna hozzá, ha elektromos gitárral zenélnél, vagy zongoráznál? Úgy látszik, hogy a zene és az ének nem igazán a panel dzsungel fülébe való, ellenkezik mindenféle akusztikával.
- Valamikor régen az ének nem rejtegetni, szégyellnivaló dolognak számított, igaz, hogy akkor a legtöbben családi házakban éltek.
- Igen, a közös éneknél nincs is lelkesítőbb. Így születtek egykor a munkadalok is, mert rájöttek arra, hogy énekelve gyorsabban elmegy az idő, különösen akkor, ha monoton munkát végez az ember.
- Drága Vilmám, Magdika is így bírta ki a gyerekkori varrónői munkáját. Kívánság műsort rendezett a munkahelyen, villámgyorsan járt a keze, s közben énekelte azokat a slágereket, dalokat, operetteket, melyeket kértek tőle a munkatársai.
- Igen, Bélám, még fizetésemelést sem kapott amiatt, hogy be nem állt a szája. Amikor meg bérházba mentek lakni, a gyereke rászólt, hogy ne énekeljen, mert azt hiszik a szomszédok, hogy be van rúgva.
- Mert a tiszta dal a szívből jön, s csak az érti a szépségét, akiben szeretet lakozik. Ezért annyira kevés az élvezője. Nem így van ez a mulatós daloknál, ahhoz nem kell érzelem, csak ital. Mintha az egész ország halotti tort ülne, csak az a fontos nekik, hogy dorbézoljanak utolsó pillanatukig.
- Igen, a szívvel érző emberekbe belerekedt a szó is, akár Magdikába, míg érzelmi blokk alatt volt. Fogságban a madárka is megnémul, s ha néha csoda történik, s visszakapja a szabadságát, rengeteg idő szükséges ahhoz, hogy újra dalra fakadjon.
- Drága Vilma, a szív szabadsága ott lehet csak, ahol igaz törvények és a veszély nélküli élet lehetséges. Ez már régóta hiányzik, az emberi szív ereje legyöngült a reá mért csapásoktól.
- Különös ország ez, ahol azt énekelik, hogy adassék a nőknek gyönyörűség, hogy kibírják a világ összes kínját, majd a szívből énekelők az összes csapást. Az erősek tették áldozattá a szépséget, a harmóniát, az emberséget, a becsületet. Győzelmi dalokat énekelnek. Látod, Bélám, ilyen is van!
- Szomorú, mert győzni csak a gonoszok, ármánykodók, rossz akarók fölött szoktak elméletben, itt pedig az ország apokalipszise után a végén jött a fekete leves, mely már harminc éve tart. A halotti tor zenéje a cigánynóta.
- Az emberek nem tudtak kirúgni a vasfüggönyös káoszával beültetett rothadó trágya-eszmék országából. Magdika volt az énekesként, akin elölről kezdték gonoszságból a világ történelmét elpörölve minden kortól, kardvillanástól, istentől...
- Már Bélám egyes művészek is felkiáltottak, hogy a huszadik században ezeket az elméleteket, melyeket felhalmoztak távol keletről, itt nem lehet végrehajtani. De a legnagyobb titokban történik az emberré válás egyetlen közös nagy áldozásban.
- Nagyon régóta tart a féktelenség, pedig a magyar nyelv tökéletességének felmutatása csak egyetlen oka volt az elítélésének, s mellette ott volt minden tantárgy az ellene létrehozott csapásokkal, mint az énekével.
- Gellért püspök egyszer felfigyelt a magyarok szimfóniájának nevezett munkadalára az egyik malomkereket hajtó asszonynak. A népdalokat az ország minden részéről Kodály Zoltán gyűjtötte össze.
- Igen, Vilmám, majdnem minden dal az országban élő ártatlanok bujdosó, igaztalan életéről szól, szinte meghasad az ember szíve, amikor énekeli őket.
- A bús dalok mutatják az igaz nép szívét, akik jól tudták azt, amit minden született énekes, hogy mikor szomorú az ember, az énekkel megvigasztalja magát. De a rossz sem történhet végtelenségig, legalábbis ellenkezik mindenféle józansággal. Az ember nem szenvedhet azon túl, mint amit el bír viselni.
- Aki a szívét adja át, megborzongatja hangjával az őt hallgatókat, Bélám, akik áhítatot éreznek ilyenkor. Mindez bizonyítja, hogy szükség van a szépségre, a tisztaságra. De Magdika hangja sokakat irritált, különösen a nőket.
- Nem véletlen a sok merénylet a kommunikációs szervei ellen. Így jártak az emberek.
- Tudtad azt Bélám, hogy régen az erdőnép tagjai rendeztek állatok hangversenyét?
- Igen, drága Vilma. A róka volt mindig az áriás. Most a győztesek rendeznek végtelen ismétlést, már retrók lettek a vaskáosz dalai és előadói.
- Pedig az ének elméletben tisztítja a lelkeket, s minél szebben van felékesítve egy lélek szépséggel, annál nagyobb igénye van a harmóniára énekben és zenében.
- Igen, drága Vilma, mindenki valódi személyiségét fel lehet ismerni abból, amit énekel és szeret. A szívben rejtőző szeretet közvetítője a tiszta hang.
2016. október 3.