- Béééla! Képzeld, az egyik szerencsétlen sorsú barátnőm mesélte, hogy legelső versét a kilencvenes években, mely az egész titkos feszületes életéről szólt, hetvenhat forinttal fizette ki a helyi sajtó. Annyi volt a honoráriuma.
- Fájdalomdíj a várostól? Hogyan is lehet megvásárolni az érzéseket, már arra is üzletet kötöttek? Én nem értek a művészethez, de látom, hogy csak azok sikeresek, akik nem szív-fájdalmat, vagy igazságtalanságokat írnak meg.
- Így is van, Bélám! Az igazságtalanságok megírói minden időben mindig hátrányos helyzetben voltak. Régebben lehetetlenné tették a helyzetüket. Ez volt Arany Jánossal is, amikor megírta a Walesi bárdokot. Csoda, hogy a Bánk bánt játszották a színházakban!
- Az utókor elismerte őket...
- Igen! Én nem is tanultam soha történelmet, elég volt az irodalmat, a művészeti ágakat ismernem, abból tudtam következtetni arra, mikor mi történt.
- Senki sem lehet próféta a saját hazájában!
- A sok szalma közt elvész az aranybúzaszem. Ilyen káoszban, ami most van, hogy is lehet szétválasztani az értékeket az értéktelentől?
- Minden értékes, drága Vilma, ami az emberséget, a világot és az igazságot szolgálja, minden egyéb, ami egy-egy fanatizmust, vagy bármilyen izmust szolgál, értéktelen.
- Tehát van eszmei értéke a mondanivalóknak, Bélám?
- Igen, benne van a mondatokban a teljesség, az igazság és a jóság szeretete, a becsület, vagyis értéke felbecsülhetetlen, pénzzel megfizetni nem lehet.
- Ugyanolyan, mintha eladnának egy embert, megszabnák az árát. A földet bocsátanák áruba, mint egy állatot, vagy tárgyat.
- Pedig olyan világot élünk, drága Vilma, amikor az ember tárgyként érvényesül, esetleg bábként mozgatják őket, mintha könyvből lépett volna elő, vagy állandó apokaliptikus szerepjátékos lenne. Maguk alá rendelték az embert.
- Ez nagyon szomorú, hogy belekeverték az embert is a politikai játékokba, megvádolva nagysággal és tehetséggel.
- A művészet célja lenne ennek leleplezése, szót emelni...
- Ál-művészek dőzsölnek, drága Vilma, s már majdnem hatvan éve búcsúznak a szerepeik eljátszása után. Végtelenül hosszabbítanak, s az egész ország csápol nekik.
- Ők soha nem mondják ki az igazságot, hogy mit tettek, Bélám!
- Még mindig tart? - kérdezték egyesek. De hallgatnak, mert így a koncon marakodnak, melyet kiharcoltak maguknak.
- Ők az értékesek, a korok és történelmi idők ismétlésének művészeti ágai után értéket szabnak meg, fizetnek nekik. Híresek, nevesek lettek a világban, kiállításokat, koncerteket rendeznek.
- Pedig az igazi emberi értékeknek áruk nincsen, mégis megszabják munkahelyeken is a szorgalmat, a legkevesebb fizetéssel.
- Így van Bélám, a barátnőm is mesélte, hogy kinevették, amikor fizetésemelést kért, mert négy munkakört töltött be egyszerre. Azt vágta a szemébe a személyzetis, hogy az emberek nem pénzért dolgoznak és nevetett rajta.
- Tehát gúny tárgyává tették az emberséget? Az ember azért szorgalmas, mert lelkiismeretesen végzi minden kötelességét. Ezt kihasználni senkinek sem lehet büntetlenül.
- Már nyugdíjba is vonultak nagyon sokan azok közül, akik az embereket tönkre tették. Nevettek még a jó helyesírásukon is, halálukban is meghurcolták őket.
- Nekik fizet az állam tisztes nyugdíjat, azoknak, akik emberiség ellenesek voltak?
- Igen, eltartják őket jólétben, de sokan életműdíjat is kaptak.
- Szégyene ez a világnak, szégyene ez az emberiségnek...
- Bélám, kinek a dolga lenne elmesélni a történteket és megfogalmazni az egyetemes emberi értékeket?
- Az igaz művészeknek, a politikusnak odatett csapásoktól nem lehet várni, hogy önmaguk ellen forduljanak, s elmondják az igazságot. Ők jól élnek az emberség megszüntetésének koncából. Harácsolnak és gazdagodnak, végtelenül történelmi korokat ismételnek..., s még lehetne folytatni a bűnlajstromot. Legdivatosabb az 1945 előtti időszak.
- Vétkesek közt cinkos, aki néma, Bélám. De sokan elhagyták az országot azok közül, akik ebben nem akartak részt venni, vállalva a nehéz életet idegenben.
- Vaseszmék káosza kísért még mindig, s a képviselőik egyre emelkednek. Nincs, aki véget vessen az áldatlan állapotnak.
- Pedig az igazság szabaddá tesz, bár meg kell mondani, rengeteg ellenséget is szerez azok közül, akik érintettek. De ezek egyébként is primitívek voltak, nem érdemeltek volna emberi életet, amit átnyújtottak tárcán nekik.
- Így van, drága Vilma. Annyit közölt a politikusok képviselője, hogy senki nem ott van, ahol kellene lennie. Hogy lehet visszafordítani az időt, meg nem történtté tenni az iszonyatot, amit végrehajtottak azzal, hogy a világ soha többé ne felejtse el?
- Az emberi egyetemes értékeket sárba tiporták. Ki foltozza be a világ lélek-szitáját, ki adja vissza a rangját az embernek?
- Erre én is kíváncsi vagyok! Mindenki félti saját életét, azt, amit elért, titokban volt eddig minden cselekedetük.
- Tényfeltáró újságírókra van szükség, hogy a háztetőkről is az igazságot hirdessék!
- Én elmondom véleményemet mindenkinek. Az író ember kötelessége a valóság ábrázolása és az igazság leleplezése.
2016. január 18.