Évek óta érted dobban szívem,
érzéseim tisztulnak, futnak feléd,
emberi múzsám vagy, s az a hitem,
egyszer kettőnk nevét kottázza az ég.
Árnyékok közt éltem, s mindig féltem,
felmentőm más nem lehet: a szeretet,
mit kaptam tőled, nem felejthetem;
türelmet, jóságot és tiszteletet.
Nem múlhat a bizalmam soha el.
Ne engedj el, figyelmedet szomjazom,
enyhnek hegyén zarándokolok fel,
s ha kedvem szelíd szavaddal olthatom,
érzem, hatalmad jövőt ünnepel;
ember-múzsa szép szerelmem eljövel.
2014. augusztus 19.