Kohut Katalin: Elveszített mankó
Elvesztettem a mankómat,
rá nem találhatok,
a botom, kapaszkodómat
erőt nem találok.
Odalett az akaratom,
a semmi meg nem tart,
szívemből üvölt bánatom,
míg valaki el nem kap.
Ember szeretetre vágyom,
mit kérek oly' kevés,
már eltaszítva itt várom
végzetem majd elér.
Üresség tátong bennem,
hitet, szívet kérek,
szeress, ne vess meg engem,
egyedül itt félek.
2014. június 7.