Kohut Katalin: Elveszített mankó

 

 

Elvesztettem a mankómat,

rá nem találhatok,

a botom, kapaszkodómat

erőt nem találok.

 

Odalett az akaratom,

a semmi meg nem tart,

szívemből üvölt bánatom,

míg valaki el nem kap.

 

Ember szeretetre vágyom,

mit kérek oly' kevés,

már eltaszítva itt várom

végzetem majd elér.

 

Üresség tátong bennem,

hitet, szívet kérek,

szeress, ne vess meg engem,

egyedül itt félek.

 

2014. június 7.