Mindenség tudás az én ajándékom,
fogd szorosan, életművem Neked adom!
Minden kék ér lelkedből feltörő forrás,
s a bárányfelhő a szívedben rejlő tisztaság.
Földünk hatalmas szolgálata örökké áll,
használói lehetünk, érte fizetség nem jár,
ingyen kaptuk a természet csodáját,
a hatalmas óceánt, s tenger ezüst-hullámát,
a lágy zenét, mely szerelmet varázsol,
a bolygók üzenetét, mely külsőket határol,
udvarolnak nekünk csillag milliárdok,
békésen suhanó szellőcskéket látok,
játszanak hajammal, levelek zizegnek,
erdei koncertet állatok nekünk rendeznek.
Pá-csapásokkal évszakok négyszer elbúcsúznak,
s van, hol tombol a nyár, van hol mindig fáznak,
ideje és helye van a Föld-ruha változásnak,
stoppoljuk, hol szakadt másoknak, s magunknak.
Az élet olyan, mint egy örök nászutazás,
születéskor eljegyzett a világ – nem vitás,
s oly' rövid az Idő, a gyorsan pergő tolvaj,
elcseni a múltat, rövid lesz a holnap-diadal.
Ezért vésd eszedbe, nyitott szemmel járj,
bizalommal keress, igaz barátot várj,
mert a magány foglyaként a tudás is koldus,
hiába bölcsesség, eltakarja a halál-tus,
s senki sem emlékezik, itt éltél valaha,
nevedet nem őrzi meg a lét-ballada.
Mindenséget kutattam, kérdeztem, s válaszolt,
nyögve tűr és szenved, te is majd meglátod.
Járj nyitott szemmel, s füllel az igazságra,
eljövendő Napunk lángot küld orcádra.
2015. február 4.