Találkoznunk kellett.
Ideálom által vetített képed gyógyított,
a megértés hiánya józanított.
Csodáltalak.
Szívemben megfogant a szeretet-mag.
Kezeidet érintettem
féltéssel és tisztelettel
a távolból, nehogy fájdalmat okozzak.
Majd megmarkoltam, kapaszkodtam,
már attól féltem, hogy elveszítlek.
A kezdődő boldogság elillant.
Az időfolyamban nincs véletlen.
Lelkem a nőiségem,
általa rezegtettem az érzések húrjait.
Aki szeret, enged a szorításon.
Szabadságom gondolkozás.
Megalázó az elengedés,
Súlya hatalmas: elfogadás.
2015. október 24.