Birodalmam megáll örökké,
fantom-kép csak az árnyvilág,
megszűnnek a tüskés szavak,
kizöldültem, mint tavaszi ág.
Rám kúszik a mea culpa,
szeretet-csodát képzelek,
imbolyog a múlt, mint füst-pipa,
árokba esetten elbukott.
A Néha burkolt szirtre érkezik,
elámít az üressége ott,
elfeledett szeretőként vezeklik,
ha néha a Volt reám tekint.
2013. november 25.