Hajnali köd szürkén gomolyog,
farkasszemet nézek az árvasággal.
Némaságom üvöltés a feketék országában,
hol szétfeslett lelkek sárban hevernek.
Mindeneket elsöprő vég: a fekete leves...
Átmelegszem egy tiszta tekintettől,
bár simulok a sötétséghez, hátha...
Dagadt ujjaimmal rajzollak, magamnak,
arany búzaszem titka cserepemben.
Oltárcsend áhítata az ölelés,
szembogarad tükrözi arcomat,
szapora a fúlón boldog lélegzet. Élek.
2016. április 21.