Egymagamban járom a keresztutakat,
alattam tátong a sötét űr halál hideg mélysége,
jéggé dermedek, majd tűz perzseli szívem,
ki fogad be a féktelenség tor-ünnepélyen?
Tökéletesség volt a világ, s ember ideálom,
s most szisszenő tagjaimat összegémberítve várok,
hátha megkegyelmeznek a sudár, fekete lombok,
recsegő hangon omlik össze az árnyékvilág,
s mámor int jóságos, magához ölelő karjaival,
véleménye száll messze a légben: csak Játék volt,
mindez hazugság, álom, melyből ébredni oly' mesés.
2014. június 4.