- Béééla! Te vagy az, drágám?
- Én, Vilma, csak nagyon halkan hallak!
- Pedig már most nincsen iker telefontársunk. Legutóbb rendeltem magamnak egy pizzát és odavitték nekik.
- Mi újság otthon?
- Semmi különös, azon kívül, hogy egymás után elromlik minden a lakásban, most, hogy külön vagyunk. Azt mondta Pisti, a munkatársam, hogy nekem csak arra kellett a férj, hogy legyen ki a ház körül a szerelő munkákat elvégezni. Már nem érdemes senkinek semmit sem mondani, sem megkérni őket valamire.
- Hihetetlen, Vilma! És még mit beszélnek?
- Hogy te vagy a szegény fiú, akit én mindig kihasználtam.
- Akkor most új jártál, mint a barátnőd, amikor több, mint tíz év brutalitás és naponkénti megalázása miatt embersége miatt elvált az alkoholista férjétől.
- Pontosan úgy, de én akkor is együtt éreztem vele...
- Ezek az emberek nagyon ostobák, ha sírni tudna a butaság, ordítanának. Látod, Vilma, így kikezdenek egy asszonykát egyedül, ilyen sokat jelent, ha egy férfi van mellette.
- Igen, tapasztaltam, de majd ezt személyesen elmesélem neked. És te, hogyan boldogulsz?
- Köszönöm, drágám. Naponta konferencia van, de egymás után rázom le magamról a szép és rámenős nőcskéket. Nagyon jól néznek ki, de szabályszerűen megvadulnak, ha egy őszülő halántékot látnak. Meg a személy sem mindegy, csak megbízhatónak és rendesnek látszódjon. Még mondja valaki, hogy csak a pénz számít egyedül! Igaz, hogy talán az sem mellékes.
- Komoly férfira van szükségük?
- Igen, mintha kihaltak volna az igaz férfiak Közép-Európában!
- Talán ez így is van, drága Béla! Soha nem felejtem el a találkozásunkat! Nekem is a szép fiúk tetszettek, mint minden lánynak, de a hűséged és kitartásod bebizonyította, hogy az az igazi, ami belül van. Látod, most jobban nézel ki, mint bármelyik fiatalember!
- Örülök, hogy így gondolod, Vilma! Látod, minket az emberség egymáshoz sodort, ezért volt ilyen szép és nyugodt életünk együtt. Mások ezt nem tudják felfogni!
- Mint ahogyan azt sem, mit jelent a holtodiglan-holtáiglan. Én minden embernek az arcát figyelem, soha nem tudtam volna elképzelni a szexet személytelenül, nem is ismertem ezt a szót.
- Mi nem testinek születtünk, drága Vilma. A legfontosabb nekünk egy embernek a személyisége. Már ha van ilyen neki, de igen úgy néz ki, hogy nagyon kevés rendelkezik vele.
- Így van, Bélám! De borzalmas, hogy most, hogy egyedül vagyok, engem is prédának látnak. Mi változott meg attól, hogy egyedül vagyok?
- Mondtam, drága Vilma, hogy ezek nagyon ostoba emberek, viszont felettébb sok kárt tudnak okozni. Most jó, ha távol tartod magad mindenkitől és a legkevesebbet beszélj másokkal! Nem hiányzik egy kellemetlenség... Rossz bele is gondolni!
- Mondd, Bélám, mikor lesz vége a konferenciának?
- Majd egy hónap múlva, Vilma! Ne izgulj miattam, itt minden rendben van azon kívül, hogy minden este le kell ráznom a munkatársakat, akik esténként könnyű nőkkel ismerkednek és a sárba isszák magukat.
- Nem lehet könnyű visszautasítani őket. Te mivel foglalkozol ilyenkor?
- Én általában készülök másnapra az anyagaimmal, meg zenét hallgatok. Komolyzenét az interneten. Mikor bejönnek hozzám a kiküldöttek, megütköznek rajta. Egy világ választ el minket egymástól, én nem szeretem a pop zenéjüket, nem értékeltem soha.
- A zene tudósít arról, milyen a szíve valakinek és te drágám, csodálatos lélekkel rendelkezel! Nagyon hiányzol!
- A szerelő, vagy a szerető?
- Bélám! Már te is?
- Csak vicceltem, Vilma! Ezek jutnak eszébe egy személyiség nélküli testi hasonmásnak.
- Érdekes a szerelem, drága Béla! Soha nem gondol az ember testiségre, mert annyira tiszta és nemes két ember együttléte...
- Így van, drága Vilma! De ezt ne is próbáld másoknak megmagyarázni, mert csak kifiguráznának, felfogni képtelenek.
- Mit üzensz a gyerekeknek, Bélám? Marci már komolyan udvarol Elvirának, remélem, hogy boldogok lesznek együtt, mint mi.
- Igen, Marci nagyon anyás, a hasonmásodat találta meg szerelmében. Biztos vagyok abban, hogy boldogok lesznek és amit mi ketten megalapoztunk, az nemzedékről nemzedékre öröklődik majd.
- Szerinted, Bélám, a boldogságot lehet tanulni is?
- Nem lehet! Adva van két ember lelkivilágában. A legfontosabb lélek-nemesség az ember-tisztelet. Mi nemcsak barátok, társak, örök-szerelmesek is vagyunk és leszünk.
- Igen, ez soha nem múlhat el! Drágám, holnap este is várom a telefonodat! Bármi történik, én itt vagyok, várok rád, hogy ringassam a hangodat. Vele alszom el. Nekem a lágy hangod a szívem muzsikája. Látod, mindent szeretek benned.
- Én is, drága Vilma! Lépked tiszta hangod a mellkasomon, megérint minden szó, s mint.... nem, majd személyesen! Drágám, jó éjszakát!
- Jó éjt, Bélám! Most is egymás karjaiban pihenünk! Puszillak!
2015. augusztus 31.