Fehér habfellegek futnak az égen,
kergeti őket nyári eső szele.
Madarak szárnyalnak feketében,
szabadság-dalukba szívem fájdul bele.
-
Vigyetek magatokkal! - kiáltanék -,
-
ne hagyjatok itt fájdalmasan, árván,
gondolataimba belebotlanék,
nézlek titeket boldogságra várván.
Túl gyenge az ember feltámadásra,
segítsége oly' kevés, az idő rohan -
s egy szivárvány tűnik fel számadásra,
karjaiban oltalmat nyer gondtalan.
2014. június 25.