Fekete-fehér, magyarul beszélő francia-olasz romantikus film – 97 perc
Rendező: Yves Allégret
Forgatókönyvíró: Jacques Sigurd
Zeneszerző: Louis Beydts
Operatőr: Jean Isnard
Jelmeztervező: Pierre Balmain, Jacques Cottin
Díszlet: Michael Barnathan
Látványtervező: Alexandre Traumer
Vágó: Maurice Serein
Műszaki vezető: Auguste Capelier
Szereplők:
Claudia: Alida Valli
Jerome: Jean Maris
Maria Forni: Nada Fiorelli
Marcelle Arnold
Emma Baron
1939. júliusában csodálatos nyár volt. A fiatalok csak a tanulással és egymással voltak elfoglalva. Orvosi egyetemre járt Jerome. A Luxemburg kertben tervezgették baráti körben, hová mennek nyáron együtt. Ott hallotta meg, hogy akit egy éve ábrándosan szeret, Claudia visszautazik Olaszországba. Jerome csak a gondolataival foglalkozott, a lánnyal, akit soha meg sem mert szólítani, mert gyávának érezte magát. Ekkor döntő lépésre szánta el magát, legyőzi félénkségét és elmegy a lányhoz. A virágot megvette neki, hogy mások ne lássák, de vagányságból mégsem adta át Claudiának. Mikor szemben álltak egymással, Jeromet kicserélték, rámenős lett. A lány talán kicsit csalódott, vagy meglepődve vette tudomásul a félénk fiú átváltozását. Claudiának még soha nem volt udvarlója, kiderült, hogy ő is megszerezte titkon Jerome fényképét,mert szerelmes volt belé. Kikísérte a fiú az állomásra, ahol azzal váltak el egymástól, hogy Jerome egy hónap múlva hozzáutazik Olaszországba, mert már lehetetlen, hogy elváljanak egymástól.
Augusztus végén a fiú meg is érkezett a lány országába, ahol egy hotelben szálltak meg csodálatos környéken. Itt megtörtént velük a csoda, melyre a film címe is utal, szerelmesek lettek egymásba. Életre keltek mindketten, így érezték. Arcuk a boldogságot tükrözte. Claudia teljesen átalakult, nővé teljesedett, a fiú egyre jobban gyönyörködött benne. Már Jerome többé nem ábrándozott, szerelmese kezét kívánta megkérni a nyár végén, házastársként akarta folytatni az orvosi egyetemet. Ekkor kitört a háború.
Azt hitték, csak pár hónapig fog tartani, de rohantak a napok, hónapok, évek. A levelek elmaradtak. Jeromet a szerelem tartotta életben, egyedül ez éltette, mint ahogyan Claudiát is. Vártak egymásra. Hiába házasodott a fiú, nem volt képes szerelemre más iránt. Végül elindult tizenegy év után megkeresni Claudiát.
A csodák bennünk léteznek, amíg élünk, ezek adják az erőt a mindennapokhoz. De megismételhető-e ugyanaz, illetve folytatható-e az elválástól a szerelem?
A filmet itt tekinthetik meg:
https://www.youtube.com/watch?v=nzEgjMuYoSc
2015. november 17.