Furcsa ez a csend,
benne van minden titkos ütközet,
a sötétben kiomló vér,
minden jajkiáltása
a kiszolgáltatottaknak.
Benne van hozzád suhanó kérdésem:
szerettél-e valaha engem?
A csended nem értem,
sokáig tartott a kétségem.
Nem kiáltasz, nem suttogsz,
nem küldött a szél üzenetet.
Szorosan ölel a fájdalom,
szívemben még pislákol
az öröme az ember-szeretetnek.
Legszívesebben világgá
üvöltettem volna kitárt karokkal:
szívem szívedre talált,
s táncos léptekkel mutogatnám
mezítelen szívemet testemen.
A csend nem nyilatkozik,
nem tör pislogó gyertyalángra,
melyet elolt a fájdalom.
Én hallom a világ fájdalmát,
minden jóság terhe szívemen.
Nem hallom ütőered ritmusát,
hogyan élted át a búcsúzást,
melyet csend sivatagnak gondolsz,
ásító mélységét nem kutatod szívedben.
A csended felkavar, ezért mondtam,
ne válaszolj, nem érted?
Szükségem volt Rád,
elengedtelek, sért a csended.
2014. április 21.