Ugye nem múlhat el nyomtalanul
igazi emberi szerelmem?
Vártam Rád, éreztem, jönnöd kell,
belépned az ismeretlenből
jéggé fagyasztott, bús szívembe.
Elképzeltelek, mint idillt és ideált
jellem nagyságoddal, jóságoddal,
igazmondó hatalmaddal.
Bizalmamat Neked adtam,
elsőként egyedül életemben.
Szerettelek lemondva, fájón,
türelmes szelídséggel, csodálva.
Szívem összerezzent, ahányszor
a neved érintette.
Régebben könnybe lábadt szemmel,
hatalmas görcsös fájdalommal
néztem a szerelmes párokat az utcán.
A szerelem gazdagság,
színek harmóniája,
rajongás a nemesiért.
Szeretlek lemondva, fájón,
várakozva, bízom a jövőben.
Elengedtelek már akkor,
mikor megismertelek.
Extázisunk a szív-barátság,
tisztelet, odaadás és aggódás.
Csak ennyit kérek én!
2014. november 3.