A nyár még marasztal egy darabig.
Időm lejárt már húsz esztendeje,
folytatása létemnek iszonyat itt,
távoli a világ – nem élek benne.
Kívülről látom az embereket,
viharként dúl bennem a szeretet,
külső szemmel könnyezve figyelek,
ősz-évszak lesz, mikor majd elmegyek.
Emlék érmeim itt hagyom Nektek,
talán örökségem elteszitek.
Ne sirass majd, szívedben leszek,
könny-tenger szemmel nézlek Tégedet!
2014. július 24.