- Béééla! A barátnőm sír egész nap, mert elhagyta a barátja. Hogyan tudnám vigasztalni?
- Elbúcsúztak Vilma?
- Csak közölte vele Feri, hogy vége, neki másik barátnője van.
- Hm! Ez nagyon csúnya dolog volt! Búcsúzni csak szépen lehet, meg kell adni ennek is a módját.
- Például?
- Először is egy alkalmas helyen meg kellett volna beszélniük mindent, azt is, hogy mi választotta szét őket, Ferinek mi okozott gondot. De az is lehetséges, drága Vilma, hogy egyáltalán nem írta magát bele a barátnőd a szívébe, akkor a váltás a férfinek nem jelent szinte semmit, mindegy neki, ki a barátnője, a felületes kapcsolatokban nincs jelentősége a neveknek, arcoknak...
- Vagyis azt akarod mondani ezzel, hogy talán nem is szerette igazán? Akkor csak játszott vele, vagy eszköznek használta?
- Pontosan, Vilma. A férfiak lelke más, nem igénylik az őszinteséget, a feltétlen bizalmat, mint a nők. Ez jelenti a problémát minden kapcsolatban szinte. Nem értik egymást. Pedig az igazi társaknak érezniük kell egymást akkor is, ha a világ két végén élnek.
- Értem, a barátnőmmel ezt megbeszélem, hogy hívja el egy találkára Ferit, ismerje meg rendesen, ha már az együtt töltött évek alatt erre nem került sor. Másképp nem tudja lezárni magában a szakítást, úgy érzem.
- Pontosan erre céloztam, drága Vilma, hogy el kell búcsúzniuk egymástól. Amíg erre nem kerül sor, a barátnőd mindig csak vár. Néha nem is tudják az asszonyok, mi is ez a várakozás, összekeverik a vágyakozással, a szerelemmel. Pedig ha szembesülnének a valósággal, sokkal egyszerűbb lenne elfelejteni a hozzájuk nem méltó kapcsolatot.
- Azt hiszem, igazad van, Bélám, nincsen olyan ember a világon, aki nem érdemel meg egy méltó búcsúzást.
- Már a munkahelyeken is szokás a búcsúztató, így kell megadni a tiszteletet minden dolgozónak.
- Szegény Ancit egyszerűen az utcára tették két gyerekkel, csak annyit közöltek vele, hogy holnaptól ne menjen be munkába. Ez a leértékelés alaposan megtépázta az önbecsülését, soha nem tudta magát túltenni rajta. Semmi indok, semmi magyarázat...
- Igen, nagyon sok áldozata volt és van a hozzá nem értő, embertelen munkahelyeknek. Még mindig az ismerősök vannak előnyben. Az emberséget leminősítik.
- Ne is beszéljünk róla, Bélám, mert most is háborgok miatta. Folytasd kérlek, milyen az igazi búcsú!
- Mint említettem, drága Vilma, először is az őszinte beszélgetés, melynek során feltárul mindkét fél hibája, amit a másik nem bírt elviselni annyira, hogy a szakítás gondolata felmerült benne. Másodsorban az elválást csak szépen lehet és kell lebonyolítani két érző embernek, a másik igényét tekintetbe véve.
- Milyen igényeket támaszthatnak egymás felé?
- Például a ragaszkodás igényét, azt, hogy maradjanak továbbra is barátok. A szerelemnek normális esetben szeretetté kell válnia, ha mássá nem, ember-szeretetté. Lehetetlen, hogy egy pillanat alatt leírja egyik ember a másikat, mintha soha nem létezett volna. Már hamarabb is levegőnek kellett néznie, vagyis tudatosulni kellett volna, hogy őt leértékelik, lenézik.
- Ez történik abban az esetben is, Bélám, amikor olyan kapcsolatról van szó, melyben az egyik fél intelligens, a másik primitív, de az életben mindig a primitív a győztes, mert elsöprő diadallal semmisíti meg áldozatát.
- Igen, nagy gondot jelent, ha nem egyenrangú felek búcsúznak, de talán, ha valóban egymáshoz valók lettek volna, soha nem került volna sor szakításra.
- Miután kiderülnek a hibák, már elmúlik a gyász, a belátás és értelem győzedelmeskedik, s így a lélek abba hagyja a háborgást.
- Jól mondod, drága Vilma, egyesek gyásznak fogják fel a veszteséget, de ez is csak olyankor történik, amikor arra sem találják méltónak őket, hogy elbúcsúzzanak. Akkor döbbennek rá valamikor később arra, hogy valójában mit jelent a másik hosszú szenvedés után, amikor egyszer újra találkoznak. Néha kiderül, hogy teljesen idegenek egymás számára.
- Miért fáj annyira a szív?
- Az már igazi szerelem, vagy szeretet, amikor a szív egy részét elveszíti. Nála marad, a másiknál. Nem gyógyítja az idő, nincsen vigasztaló. Ha valakinek az érzéseit egy pillanat alatt törlik, vesztesége egy egész világ. Hatalmas hiányérzet kínozza, szíve megszakad.
- Attól félek én is, hogy a barátnőm nem fogja kibírni a fájdalmat. Képzeld, mikor Feri szakított vele, egy pillanat alatt megőszültek a hajszálai!
- Nagyon szerette...
- De azt is tudta, Bélám, hogy el kellett engednie, mert míg együtt voltak, addig is hiányérzet gyötörte. Neki igaz emberi kapcsolatra van csak igénye, s azzal áltatja magát, hogy azt veszítette el.
- Bonyolult, de egyszer el kell temetni a szerelmet. A csodálat és tisztelet csak kétoldalú lehet. Meg kell tartaniuk a méltó búcsút.
- Búcsúzni is csak szépen lehet, készülve a méltó fogadtatásra, szeretettel és megértően.
- Igen, míg ez meg nem történik, a gyász és a fájdalom megmarad.
2016. február 22.