Bevallom férfias szeméremmel,
s senki sem futhat jó reményemmel,
csak a jó bort kortyolom szívesen,
forralja vérem, mint a kedvesem.
„Gondolatok a könyvtárban”,
nehéz sors várt a városban,
míg mulatok, elfeledem,
jó sorsomat felvehetem.
Néha rosszabb bor is meg-megríkat,
sava erős, gyomrommal megvívat,
de míg élek, vizet nem ismerek,
borban fürösztenek az istenek.
„Gondolatok a könyvtárban”,
nehéz sors várt a városban,
végítélet – elfeledem,
jó sorsomat felvehetem.
Jó nyugdíjam én kiérdemeltem,
nótázással korom ünnepeltem,
mert jó a bor és oly' csalogató,
a csapláros ital-adogató.
„Gondolatok a könyvtárban”,
nehéz sors várt a városban,
szerepjáték? - elfeledem,
jó sorsomat felvehetem.
Bölcsességem nemes italom, bor,
mulassunk, ez nem a halotti tor,
mámorunk fejünkben, s forog a föld,
angyalok hada öröm-ruhát ölt.
„Gondolatok a könyvtárban”,
nehéz sors várt a városban,
míg élek, iszom, búm feledem,
jó sorsomat felvehetem.
2015. október 6.
Idézet: Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban