Juli nagyon sajnálta magát boldogtalan házasságáért, nem gondolt bele, hogy ezért csakis önmagát hibáztathatja, mert másba volt szerelmes, olyanba, aki őt nem vette észre, s talán meg sem érdemelte szerelmét, mert csapodár, szerencsejátékos, nőfaló férfi volt. Napjait búskomorságban töltötte, a gondolat, hogy ismét eljön az éjszaka és oda kell feküdnie a gyűlölt férje mellé, iszonyattal töltötte el. A férje nagyon szerette őt, tisztelte benne az embert, az asszonyt, hálás volt minden szaváért, odaadásáért, de érezte, hogy nem őszinte, szerelmét a neje nem viszonyozza.
Egy napon Juli hirdetést látott meg az egyik újságban: oldás-kötés, szerelmi bájital, vegye kézbe saját boldogságát szöveggel.
Nem sokat teketóriázott, megkereste a boszorkányt az egyik szűk sikátorban. Ahogyan belépett a nagy, mocskos fakapun, fekete macskát pillantott meg, éppen felugrott és rávetette magát egy kismadárra. Kopogott az ajtón. Fekete ruhába öltözött, nagyorrú öregasszony nyitott ajtót. Kellemetlen hangon szólt neki:
- Már vártam, hogy felkeress engem. Boldogtalan vagy. Na gyere, segítünk ezen a bajodon! Gyere, ülj csak le aranyoskám! – s helyet készített a konyhai hokedlin.
- Először is, hogy megszabadulj a nem szeretett férjedtől, rontást hozok reá, betegségeket, így könnyebben eléred célodat, de holnap gyere vissza, hozz a férjedtől egy ruhadarabot, vagy egy hajszálat!
Juli repdeső szívvel haladt hazafelé, éjjel kitépett a férje hajából a biztonság kedvéért több hajszálat és elvitte egyik ruhadarabját is. Ment vissza a boszorkányhoz gyorsan másnap estefelé.
Géza, a férj mit sem sejtett abból, hogy felesége az életére akar törni. Másnap este, mikor a boszorkány viaszbábba, melyen körbetekerte az ő hajszálát, a hasába szúrt, odakapott magához és leesett a földre. Jól kereső mérnök volt, de többé nem tudott munkába menni. Kihívták az orvost, nem talált bajt nála.
Egyre jobban szaporodtak a betegségei, már minden része fájt, ahogyan a ligatens, ahogyan nevezik a kötőket tűvel szúrkálta a viaszbábu testrészeit. Egy hónap múlva kihívták a papot hozzá, az orvosok tanácstalanok voltak, csak annyit közöltek, végelgyengülés tüneteit észlelték, készüljön el a feleség a legrosszabbra.
Juli kirúzsozott szájjal, kivágott dekoltázsú ruhában mászkált azon a környéken, ahol szerelmét meglelni vélte. Nem akart tőle mást, csak egy ruhadarabot, vagy egy hajszálat, most, hogy látta, mennyire ügyes ez a boszorkány. Nincs lelkiismeret furdalása, csak egyet akar, megszerezni a kívánt férfit. Egyik este a férfi szeme megakadt a magát kellető asszonyon, meghívta egy pohár italra. Juli ügyesen kihúzott két hajszálat a hajából, mikor a férfi háttal volt neki.
- Csak egy pehelyt vettem le! – közölte.
Szaladt a hajszállal a boszorkányhoz, aki ugyanúgy járt el, mint a férj esetében. Megkötő varázsigéket is mormolt és másnap már a férfi kereste az asszonyt mindenütt, annyira belehabarodott.
De bizony, ez a férfi rossz természetű, durva, birtokló hajlamú volt, amit Julis első találkozásukkor észrevett. Nem tisztelte, mint nőt, mint embert, csak a testét kívánta egyedül, ráadásul nem dolgozott sehol, így akart Julisra ráakaszkodni, mint egy Csekonics báró, akit a feleség tart majd el, miközben éli nagyvilági életét.
Juli hamar kiábrándult az udvarlóból és szaladt haza a férjéhez, aki görcsökben fetrengve haldoklott.
Könnyek között megvallotta neki, mit tett, kérte, bocsásson meg tettéért.
Szaladt a boszorkányhoz, hogy eressze el a kötést, enyhítsen férje fájdalmán. Most jött rá, hogy ez az ember mennyivel különb más férfinál, s mennyire tisztelte, szerette, értékelte őt emberségében, asszonyiságában.
A boszorkány csak ingatta a fejét.
- Tudtam én aranyos, hogy a férje mellett fog dönteni, hiszen az áldott jó ember, míg a másik egy szélhámos. Sokan jönnek hozzám hasonló kéréssel, nem is tudom, szívük, vagy csak a vágyaik viszik őket a meggondolatlanságba. Most az egyszer még segítek, de sokba fog ez neked kerülni.
- Mindenért megfizetek, csak adja vissza a férjem egészségét! – kiáltotta Juli.
Mire hazaért, a férj már a konyhában várta finom vacsorával. Majd leültek, megbeszélték az eseményeket. A férj szelíden szólt:
- Lám, egy boszorkány segítsége kellett ahhoz, hogy megtanuld értékelni az igazi érzelmeket!
2013. augusztus 5.