Kohut Katalin: Bodrog gödrében

 

 

Gyerekkori eset,

elmesélem Neked:

fürdeni elmentem,

ruhámat levettem.

 

Bodrogba beléptem,

kis vízben lépkedtem,

egyszer csak süllyedtem,

mély árokba estem.

 

Két kezem még intett

fiú testvéremnek,

Bandi udvarlómnak,

végem, tán elkapnak?

 

Szégyelltek ők engem

sárga bikinimben,

nem vitás, telt voltam,

arcomat csodáltam.

 

Áramlott víz bennem,

fülben, orrban, s nyeltem,

végemre gondoltam,

ijedten kapkodtam.

 

Matracon jött egy lány,

folyóban kapitány,

beakadt a lába

a hosszú hajamba.

 

Megragadott engem,

ki is húzott menten,

kapkodva levegőt

lány köszönte erőt.

 

Két fiú megijedt,

nem tudták, mért intek,

gyászos vég lett majdnem

többé be sem mentem.

 

Sokszor rágondolok,

a halál mért futott,

nem ragadott engem,

hagyott így szenvednem.

 

Másoknak sikerül,

boldogság elkerül,

nehéz volt életem,

enyhért lebbez szívem.

 

2014. május 15.