Kohut Katalin: Bocsánat a sorsomért
Ember-szívre vetettem
az én baljós sorsom,
magam is elítélem,
így szól a panaszom:
Bizalommal vissz'éltem,
bocsánatot kérek,
segítséget reméltem,
a jövőtől félek.
Hatalmasok elestek
titkos ütközetben,
csak hárman siettek,
sötét zászló lebben,
világ fölé kitűzve
véres lobogója,
ember-szívnek győzelme
reménytelen sója.
Elszakítom a szálat,
mivel zaklattalak,
szép életet, vidámat,
hol csak öröm arat!
2013. szeptember 14.
Címkék:
bocsánat | sors | ember-szív | elszakadás | vers