Kohut Katalin: Bocsánat a sorsomért

 

 

Ember-szívre vetettem

az én baljós sorsom,

magam is elítélem,

így szól a panaszom:

 

Bizalommal vissz'éltem,

bocsánatot kérek,

segítséget reméltem,

a jövőtől félek.

 

Hatalmasok elestek

titkos ütközetben,

csak hárman siettek,

sötét zászló lebben,

 

világ fölé kitűzve

véres lobogója,

ember-szívnek győzelme

reménytelen sója.

 

Elszakítom a szálat,

mivel zaklattalak,

szép életet, vidámat,

hol csak öröm arat!

 

2013. szeptember 14.