Amerikai magyarul beszélő dráma, vígjáték – 119 perc
Rendező(k):
Alejandro González Inárritu
forgatókönyvíró:Alejandro González Inárritu, Nicolás Giacobone, Armando Bo
zeneszerző:Antonio Sanchez
operatőr:Emmanuel Lubezki
producer:Alejandro González Inárritu, John Lesher, Arnon Milchan, James W. Skotchdopole
vágó:Douglas Crise
Színészek:
Michael Keaton (Riggan Thomson)
Emma Stone (Sam)
Edward Norton (Mike)
Naomi Watts (Lesley)
Andrea Riseborough (Laura)
Zach Galifianakis (Jake)
Amy Ryan (Sylvia)
Merritt Wever (Annie)
Ez a film nyerte el az éven az Oscar díjat, melyen sokan meglepődtek. Véleményem szerint a mai filmeknek ritkán van igazi mondanivalójuk, példamutatásuk, emberi tartással bíró karakterekkel. Sokan kérdezgetik, vajon Amerikában valóban nemi szervek állandó emlegetésével beszélnek alpári módon, ahogyan most bevezetni akarja a média a fiatalok körében, minden téren, vagy csak a szinkron készül így? Hová fejlődik a világ, ha megjutalmazzuk a kiábrándító és értéktelen filmeket is? Vagy a realista ábrázoláshoz a jövő számára szükség van ezekre a filmekre, hogy ilyen piszkos világban éltünk, vagyis azzal a célzattal születtek meg, hogy lesz ebből valamilyen kivezető út?
A Birdman jelentése: a mellőzés meglepő ereje. Miért is mellőznek egy rossz természetű öregedő színészt, aki egykor sikeres volt egy képregény sorozatban a mozikban? Mit tud adni, nyújtani a mozi rajongók, a filmezés számára?
Válogat is, rossznak minősít más színészeket, vagyis magát jónak gondolja, aki újra kívánja kezdeni a filmezést a maga által írt színdarabbal, melyet maga rendez és egyben főszereplője is. Thomson így kíván ismét sztár lenni. A kritikus olyan ember, aki nem lehetett művész. Azt hiszem, ez is pontos meghatározás.
A film három nap történését tárja elénk. Lényege, hogy mindenki szemben áll vele terve végrehajtásával kapcsolatban. Skizopren elemekkel tarkított monológok jelentik az egyedüllétet, a hang beszél hozzá. Ez is a valóság ábrázolása a kiemelkedett, sikereket elértekről talán. Dührohamokkal reagál Thomson az őt kínzó és neki beolvasó belső hangra, amelyik értéktelennek mondja, az egykori madárember jelmezes színész alakítására hivatkozva. A hangtól szabadulni akar.
A színdarabban megpróbálja megfogalmazni az igazi szerelmet, mely neki magának soha nem jött össze, mert végletek jelentik érzéseit: szeretet és gyűlölet, ellágyulás és agresszió. Egyik barátja szerint a népszerűség a tekintély ribanc unokahúga. Azt hiszem, hogy ez a pontos meghatározása a jelenlegi sztárságnak. Kiemelkedni a mellőzöttségből bármi áron, sztárnak lenni emberi tartás és művészi született hivatás nélkül talán sokaknak fontos, hiszen hatalmas erő munkál bennük olyankor, amikor mindenáron el akarnak érni valamit. Nagyon fontos része a színdarabjának az „én nem létezem” mondat. Ez jellemzi a tömegeket. Ettől rosszabb az, ha a csőcselék akar művészként kiemelkedni és sikerül is neki, hatalmas tudatmódosító erővel hatva a nézőkre. Az egyik kritikus szerint rossz rajfilmekért és pornóért osztogatnak díjakat. Thomsonnak sikerül is felhívnia a figyelmet celebségére alsóneműben történő színházi megjelenésével.
Ha valaki meg akar tanulni csúnyán beszélni, ki akar ábrándulni a szépségből, az emberségből, az erkölcsből, az nézze meg ezt az Oscar első helyezést nyert filmet, melyet itt tekinthetnek meg:
2015. április 12.