Magyarul beszélő amerikai, színes, fantasztikus film – 166 perc
rendező: David Fincher
író: F. Scott Fitzgerald
forgatókönyvíró: Eric Roth, Robin Swicord
zeneszerző: Alexandre Desplat
operatőr: Claudio Miranda
díszlettervező: Victor J. Zolfo
jelmeztervező: Jacqueline West
producer: Ceán Chaffin, Kathleen Kennedy, Frank Marshall
maszk: Greg Cannom
látványtervező: Donald Graham Burt
vágó: Kirk Baxter, Angus Wall
Színészek:
szereplő(k):
Brad Pitt (Benjamin Button)
Taraji P. Henson (Queenie)
Julia Ormond (Caroline)
Jason Flemyng (Thomas Button)
Elias Koteas (Gateau)
Tilda Swinton (Elizabeth Abbott)
Jacob Tolano (Martin Gateau)
Joeanna Sayler (Caroline Button)
Jared Harris (Mike)
Fiona Hale (Mrs. Hollister
Haldoklásával kezdődik a film Benjamin Button szerelmének, Getaeunak, akitől Caroline lánya búcsúzik. Emlékkönyvét olvassa fel apjának, az egyedi életű férfinek.1985-ös végrendelete az asszonynak szintén az emlékkönyv mellékletét képezte.
Egy órásmester különös órát alkotott, fordítva járt. Mikor felszerelték New Orleans pályaudvarán, a mester, aki előtte eltemette háborúban elesett fiát különös szónoklatban magyarázta meg a visszafelé járó óra működését. Talán ez visszaadja a fiaikat, akik szép és nyugodt életet élhetnek. A hallgatóság kalapját is leemelte a szavak súlya miatt.
Benjamin Button különös körülmények között született. Aznap ért véget az I. Világháború. Édesanyja belehalt a szülésbe. Amikor Thomas Button, az apja meglátta az agg külsejű csecsemőt, a folyóba akarta dobni, majd elhelyezte egy nyugdíjas ház lépcsőjén. Queenie, a néger ápolónője az öregeknek találta meg a lépcsőn, mikor udvarlóját lekísérte. Feléledtek anyai ösztönei, mert úgy tudta, neki soha nem lehet gyermeke. Elrejtette szobájában a csecsemőt, majd megnézette az otthon orvosával. Köszvényes, hályogos szemű, ráncos és gyenge csontozatú, vagyis az orvos szerint haldoklik, körülbelül nyolcvan éves a csecsemő.
Két éves korában tolókocsiba került, de sokkal virgoncabb volt a többi nyugdíjasnál belül, minden érdekelte.
A nyugdíjas otthonban gyakori volt a halál eset. Jöttek, elmentek az emberek. Sokszor ünnepeltek születésnapot, ami egyesekből ellenszenvet váltott ki.
Többnyire csak az időjárással, a kád hőmérsékletével és a naplementével foglalkoztak. Fantasztikus volt ott felnőni.
Egy különös férfival ismerkedett meg, aki állatkertben is élt a majmok között. Azt mondta, hogy aki más, mint a többiek, mindig egyedül van. A kövérek, soványak, fehérek is egyedül vannak, csak ők félnek tőle. Az volt élete legszebb napja első barátjával.
A családok időnként ellátogattak az intézménybe.
1930-ban hálaadáskor találkozott valakivel, aki örökre megváltoztatta az életét. Megismerte az egyik hölgy unokáját, a csodálatos kék szemű Getaeut. Már itt bottal járt, háta kiegyenesedett. A kislány és az öregember között hatalmas szimpátia alakult ki első látásra.
Nagyon sok változáson ment keresztül Benjamin, miután nevelőanyja gyereke megszületett és felvett egy házvezetőnőt. Ő tanította meg zongorázni érzékkel.
Megismerkedett a kikötőben a dolgozót kereső Mike Klark kapitánnyal. Itt fizetést kapott azért, amit ingyen megtett volna.
A kapitány meglepődött azon, hogy Benjamin leélte az életét és még soha nem volt nővel. Este elvitte egy helyre, ahol mesélni kezdte az életét, hogy művésznek készült, de az apja erőltette a hajóvontatást, amivel maga is foglalkozott. Benjamin emlékezetes éjszakáján a női ágyban megértette, hogy vannak olyan élvezetes dolgok, melyeket meg lehet venni.
Nagyon gyorsan változott Benjamin, egyre fiatalabb lett. Azelőtt soha nem gondolt az életre és a halálra. Kipróbálta a bordélyházat, az alkoholt, s elbúcsúzott a zongora tanárnőtől is, aki megtanította, mit jelent a hiányérzet.
Elhagyta a nyugdíjas otthont és a kapitánnyal körbehajózta Floridát és bejárták az Atlanti-óceánt a diesellel felszerelt hajóval. Megígérte Getaeunak, hogy minden városból ír levelet. A kapitány jó szokásához híven naponta halálra itta magát. Egyszer a Téli palota fogadóban szálltak meg, ahol előadást tartott a tetoválásairól. Még a kolibri életét is pontosan ismerte.
A napjaik hosszúak és kemények voltak és még hosszabbak az éjszakák.
Egyik éjjel képtelen volt elaludni. Elisabethtel akkor kezdődött el a naponkénti éjszakai hajnalig tartó beszélgetés. Egyik éjszaka az asszony kaviárral és vodkával kínálta meg. Ezen a hajnalon kapta Elisabethtől az első csókot. Ő volt az első nő, aki igazán szerette Benjamint. Minden éjjel viszontlátták egymást, mégis minden alkalom különlegesnek tűnt. Egy éjjel az álom véget ért: 1941-ben jártak, Roosevelt harcba hívta a tengerészeket. Elisabeth csak egy levelet hagyott maga után örülök, hogy találkoztunk szöveggel.
Kíváncsiak a folytatására a filmnek és arra, hogy a mindig fiatalodó Benjamin élete a továbbiakban hogyan alakul? Caroline, a leánya emlékkönyvi meséje egyszer véget ér Benjamin Button különös életéről...
A filmet itt tekinthetik meg:
2014. szeptember 18.