- Béééla! Fel vagyok háborodva az egyik fórumon, melyen acsarkodnak és gyűlölködnek egymás ellen!
- Drága Vilma, miért olvasol ilyeneket? Olvass klasszikus könyveket, vagy éppen, ami érdekel, mint a fantasztikusak!
- De azért leírhatom a saját véleményemet szerinted, vagy ki fognak miatta támadni?
- Úgy szokták mondani, csak olaj a tűzre. A békétlenek olyanok, mint az iszaptól hányt fellegek, nem nyughatnak, mert akkor éreznek elégtételt, ami számukra a boldogsággal egyenlő, amikor jól belegázolhatnak valakinek a lelkébe, vagyis kihozzák belőle a legrosszabbat, a dühöt és tehetetlenséget.
- Bélám, azért én mégis csak megírom a véleményemet arról, hogy mindaddig nem lesz békesség, míg egyetlen rosszakaró van a fórumon, ezeket kell kizárni, mert nincs értelme velük semmilyen eszmecserének, beszélgetésnek.
- Jól van, drága Vilma, aztán vess magadra! Jut eszembe Magdika, akiről azt írták az egyik helyen, hogy gonosz, mert leírta az igazságot, már amennyire szavakba tudta önteni a borzalmakat, melyek vele történtek.
- Honnan tudnák a gonoszok, hogy ők valójában azok, amikor soha senki nem szembesíti őket? A Föld nagy részén sötétek élnek, melyeket bábként mozgatnak az Isteneik egymás és mások ellen. Mindaddig, míg ez így van, nem lesz békesség sehol sem.
- Igen, ezért kellett volna időben a széplelkűeket kimenteni a háborúkból, melyeket a gyűlölködés és értelmetlenség kísér és irányít.
- Visszatérve Magdikára, s iszonyatos életére, ezeket tapintatosan, mindenkitől bocsánatot kérve nem lehetett tálalni, s tudjuk jól, hogy az igazság békétlenséget szül.
- Így van, drága Vilma, de az igazságtalanságból sem született soha békesség. A gonosz azért születik, hogy a békességet elvegye, s hogy elhitesse az embereket akár a szeretet szavaival.
- Tudod, Bélám, én hogyan érem el a tökéletes békesség állapotát?
- Hogyan, drága Vilma?
- Ha mondjuk énekelek, zenélek, vagy szívhez szóló dalokat hallgatok, közben teljesen kiüresítem magamat az időnként engem ért incidensektől, vagyis teljesen megnyugszik a testem, szívem, kellemesen ellazul.
- Szükséges a békességhez az olyan jóemberek megléte és megtartása is, akik mindig a szívük szerint cselekszenek, mert magukban hordozzák a törvényeket. Nekik nincsen arra sem szükségük, hogy mondjuk esténként magukba nézzenek és feltárják aznapi cselekedeteiket, mert ha véletlenül vétenek is, azonnal jóváteszik.
- Igazad van, Bélám, tehát már tudjuk, milyenek a békességes emberek, s azt is, hogy több a békétlen, a bitang.
- Most egyébként arról szól az egész világ, hogy a békességesekből kihozzák a legrosszabbat, hogy megbotránkoztassák és megszégyenítsék őket. Tudják jól az erőszakosak, hogy a becsületesek a fertőtől irtóznak, s ha mégis sikerül behálózni őket, kéjjel zúzzák össze az emberségüket.
- Borzalmas, Béla, az ilyen szeretet-emberkéket összezúzni és öngyilkosságba sodorni elfér a gyilkosság-listájukon... A békesség maga a szeretet. Hogyan is lehet kővel dobálni azt, aki lelki, vagy fizikai kenyeret adott?
- Hogyan fér meg egy világon a fertelem és a tisztaság? Tudjuk jól, hogy ahol a fény megjelenik, szükséges az ellentét, a sötétség. Egykor így harcoltak egymás ellen a világosság fiai a sötétség gyermekei ellen, de az már mikor volt?
- Igen, ezt már régóta nem lehet tisztességes harcnak nevezni, a vesztesek a jóemberek és a békesség.
- Egy biztos, hogy az új Kömíves Kelemenek ismét nem szenteltvízzel és búzakenyérrel építenek hazát maguknak. A fekélyes részt a világból ki kell vágni, akár az emberi testből a rákot, különben elpusztítja az egészet.
- Igen, Bélám és nekik vannak jogaik, sőt minél békétlenebb, minél nagyobb bűnei vannak, minél jobban kárörvend a tettein valaki, annál jobban védelmezi a törvény.
- Igen, drága Vilma, az a baj, hogy senki sem ott van, ahol kellene lennie. A tisztességnek, becsületnek emberséges élet járna, nekik kellene lenniük az irányítóknak minden országban, s a gonoszoknak a saját tetteik alapján kiérdemelt élet dukál.
- Igen, mert már évezredek óta tudják, Vilma, hogy arról ismerszik meg a fa, hogy jó, vagy rossz gyümölcsöt terem-é. A jóember maga a szeretet, pozitív a kisugárzása is, míg a sötét lelkűeké negatív, egyedül ők tudnak gyűlölködni is. A szeretet erre nem képes, csak összezavarodik és érthetetlenül áll az eseményekkel szemben.
- Ahol nem értenek egyet valamiben, ott nem lehet beszélni békességről, csak egymás eszmeiségének kölcsönös tűréséről, de megmérgezi a bizalmat a különbözőség.
- Pontosan, drága Vilma, ezért van szükség az őszinteségre, mindig akkor, amikor itt van az ideje. Nem törekszik békességre az, aki lesöpri mások érzelmeit az asztalról, mint használhatatlan edényeket.
- A belső csend, melybe mindannyian elvonulhatunk, meghozza a békességet mindenkinek, mert halljuk a lélek hangjait.
2016. június 6.
Fotó: Internet