Tizenéves, életkedvtől duzzadó leányok nevetése fényként cikázik a város szürke égboltjára. Vásárolni igyekeznek a zsebtolvajok, űzérkedők birodalmába, ahol a bolti árnak töredékét kell fizetni egy-egy áruért. Nem ismerik még a félelem remegtető, szorongató érzését. Máskor is jártak már ezen az alvilági gyülekező helyen. Jókedvűen mustrálgatják a kofák szegényes lim-lomjait, a török holmik kínálói előtt meg-megállnak. Már létrejött a szóbeli alku, mikor egyikük arra szisszen fel, hogy tőből szakadnak a hajszálai, valaki lerántja a földre. Kezét védelmezőn szemei elé tartva ujjainak nyílásán döbbenten fedezte fel a szőke,fiatal nőt, kinek nemrégiben családja segítséget nyújtott nehéz helyzetében. Az akkori hálálkodóból, mint felforrt tüzes lávafolyam bugyborékolt a gyalázatos szitok, súlyos, hegyes csizmasarkával tapossa, rúgja a fiatal szűzies testet. Megittasodott a kéjtől, mit érzett a vélt sérelme elégtételén egy ártatlan gyermekkel szemben, aki érthetetlenül tűrte a szenvedést.
A gyalázatos némber dührohama csillapodván hősiesen tartott
Lovagjai, egy csapat feketebőrű felé, s a holttá dermedt törékeny
Test összegörnyedve szédeleg a piac egyetlen bűzös illemhelyisége
felé lemosni az arcáról a szivárgó vért. S ekkor újból ráront a diadalittas nő és ököllel az arcába csap. A vér megindul bedagadt orrából és pirosra festi széttépett, új melegítőjét.
A kórház baleseti sebészetére szállítják, hol jegyzőkönyv felvétel
Közben végiggondolja a sértett leány, milyen következményei lehetnek annak, ha most bemondja támadójának a nevét,veszélybe kerülhetnek annak gyermekei is, elveszíthetik anyjukat, így csak a keresztnevét mondja meg.
Az ügyeletes rendőr a bejelentéskor azt mondja:
- Demokrácia van kérem, nem tehetünk semmit!
A fiatal leány már ismeri a félelmet, az ütlegelések fájdalmát,s tudja, védelem itt a földön nincs butaság ellen. Amikor visszagondol a merényletre, csak egy szó tolul az ajkára: ”Barbárok.”
Megjelent: Észak-Magyarország 1993-ban Tömegben magányosan című illusztrációval