Annának már napok óta csak félkiló kenyérre tellett.
-
Szegény kisfiam! Milyen nagy választék: zsíroskenyér vajaskenyérrel.
Ekkor tűnt fel neki az újságban a hirdetés: csinos, fiatal nőket felvesznek szexmasszőrnek magas fizetéssel.
Gondolta, felhívja őket telefonon. Igaz, nem ért a masszírozáshoz, de hátha betanítják, s akkor már nem lesz pénzgondja. Tárcsázta a megadott számot. Férfihang szólt bele a telefonba.
-
Jó napot kívánok! A hirdetésre szeretnék jelentkezni.
-
Ha komolyan érdekli a dolog, személyesen keressen meg minket! - hangzott a tárgyilagos válasz.
-
Meg kell győződni róla, megfelel-e a feltételeknek.
Anna este csinosan felöltözött, megkereste a bediktált címet, megállt az ajtó előtt, mélyeket sóhajtott, hogy levezesse izgalmát. Becsengetett. Egy férfi nyitott ajtót, aránylag udvariasan köszöntötte. Úgy tűnt, mintha megörült volna jövetelének.
Hellyel kínálta, s elmondta pontosan, miről is van szó.
Ez egy most beinduló masszázsszalon. Lesz talán olyan is, aki masszíroztatni jön ide, de a többiek nagyon jól tudják, mit kapnak itt a pénzükért. Egy félóra 3.000,-Ft, egy óra 5.000,-Ft, magnó és kislámpa a szobákban lévő kis asztalokon található, lepedő, s az óvszer pedig a szekrényben. De addig nem szabad elővenni, amíg a vendég teljesen le nem vetkőzött, hátha rendőr, vagy újságíró az illető.
-
Mi a véleménye Anna, elvállalja? Ez biztos jövedelem, nem lesznek többé pénzgondjai.
-
Nem is tudom – szólt elrévedezve Anna -. Az az igazság, hogy megfogadtam annak idején, szerelem nélkül senkivel nem lesz kapcsolatom. Néha kínzóan hiányzik, hogy valaki szeressen, gondolkozom rajta.
Anna egész éjszaka nem tudott aludni, egyre csak a pénz járt a fejében. Már megint nem lesz mit enni holnap.
-
Ha jól belegondolok, olyan ez, mintha valakinek férje lenne, s minden nap egyszer lefeküdne vele. Nemcsak azért teremtett Isten, hogy csak én kapjak boldogságot. Ha másnak segítek levezetni a feszültségét, azzal is segítséget nyújtok, igaz, csak a férfiaknak. A női lélek egészen más. Sokkal érzékenyebb a külső és belső hatásokra. Nála az érzések dominálnak. Legalább egyszer megpróbálom, hátha én is örömöm lelem benne, ha már az álmaim úgy kifakultak, hogy többé nem tudnak megsegíteni senkit sem.
Másnap este a megbeszélt időpontban jelentkezett. Azzal fogadták, nemsokára jön egy úriember, addig készüljön el. Anna átöltözött, fekete szexis alsóneműt vett fel magára, ahogy közeledett az idő, egyre izgatottabbá vált. Csengetés hasított bele a várakozó csendbe.
-
Kérek gyorsan még egy konyakot! - szólt oda a főnöknek.
Anna bevezette a férfit a félhomályos kisszobába. Megkérdezte tőle – mégse mondja rá, hogy alkoholista, ha megérzi a piaszagot – iszik-e vele.
Anna egy fémtálcára rakott két kristálypoharat, s megitták a pertut.
-
Na, ezzel is elment egy kis idő! - gondolta.
Nemsokára az úriember észrevette, mindez csak időhúzás, s áttért a lényegre. Anna fejét már elbódította az ital, nem küszködött annyira a hányingerrel, mikor meglátta a férfi meztelen testét. S ekkor kitört belőle, amit annyi éven át visszatartott, a vágy a nemiségre, szerelmeskedésre, de benne volt a tudat is, hogy itt csak egy tárgy, egy eszköz, s nem érzett mást, csak undort.
A férfi búcsúzóul megcsókolta, s előjegyezkedett a következő hétre.
Anna megkapta a ráeső pénzt, alig tudott hozzányúlni. De hiszen nem azért csinálta, neki szüksége volt rá.
Ekkor belényilallott a felismerés: igen, ezt pénzért vállalta, akárhogy is próbálja kimagyarázni magát.
Másnap kisfia jóízűen ebédelt. Annának nem volt étvágya. Érezte,milyen árat fizetett ezért az ebédért. Odaadta a lelkét érte, s még üresebb lett a szíve.
1991. április