Virágos és napos kertet képzeltem,
sétáltam táncos léptekkel közepén,
mennyország ez, égtükör e földtekén,
varázslat, káprázat, mit érzékeltem?
S örömöm egyre emelkedett bennem,
mert megláttam őt, lépegetett felém,
látomás-e, vagy játszik velem elmém?
Ajkammal örök-himnuszt énekeltem.
Földi paradicsom leszállt az égből,
elege volt már hiába-reményből,
megjutalmazta jéggé fagyott szívem,
az édeni harmónia enyém lett,
ketten lettünk egyek, s suttogjuk: meglett,
miénk a jövő, az örök-szerelem.
2013. február 3.