Az az igazi hős, aki reményt ad a reménytelenségben.
Star Wars: A klónok háborúja c. film
Tisztelet és szeretet nekem tiltott gyümölcs,
aki mégis szeretett, az nem lehetett hős.
Életem így szaladt, legyőztek végleg,
az elmúlás, torzulás lett a jövő-képem.
Csoda történt pár éve, az aggódás fogva tart,
osztozom másokkal, de a hitem feléledt,
reményem az ősködöt terelgeti innen,
a szívem már szeret, kimondhatatlan hévvel.
Emberség élesztett kábulatból engem,
körbevesz sötétség, tépkedik múlt kincsem.
Meghallgattál türelmesen húsz évvel azután,
hogy begyűjtés és begyújtás között bámultam bután.
Riadtan szemeztem elektromos árnnyal,
börtön és árnyékok fagyos világával,
szerelmeim tönkre mentek, mind a sárba hullt,
s jöttél későn kedves, bár hited dacolt,
felfogni, érteni testenyészet jelenem
nem Neked való, túlmegy az ésszerűségen.
Megengedted, meséljem a történéseket,
jóságoddal visszaélt az ember-ismeret,
mert azt éreztem drága, olyan vagy, mint voltam,
megértesz mindenkit, támogatóm lettél.
Köszönöm, hogy meghallgattál,
bár fájt, még mindig nem érted,
milyen a helyzetem, a világ beleremegett.
Ha szabadulok egyszer súlyos fogságomból,
átölellek Téged örök barátságból.
Hősöm lettél, hatalmasabb a mindenségnél,
hogyan adjam meg Neked, amit értem tettél?
Pénzben, sem természetben nem mérhető,
fogadd el kezemet, vár talán szép jövő!
2015. február 17.
Fotó: Édesvíz Magazin