Kohut Katalin: Az emberség a szeretet

 

 

Csalódtam ismét magamban,

egykedvűen élem napjaim.

Könnyedén írtam a szavakat,

nem tudhatod,

az emberség nálam a szeretet.

Szívünk nem egy ütemre dobban,

kiérdemeltük a búcsúzást,

bár elválás gyanúja

soha nem rakott fészket bennem.

Karcsú nádszál a bizalom,

örökre hiszek Benned,

sanda mosollyal fogtam fel,

könnyedén vetted a válást,

nem készülsz a távoli

egykori folytatásra,

amikor szabadon és vidáman

örülhetek Neked,

amikor teljes értékű társ lehetek.

Nem hagytalak el,

hiányod őrli szívemet,

őrzöm a képzelt szereteted.

 

2014. január 29.