Kohut Katalin: Az emberség a szeretet
Csalódtam ismét magamban,
egykedvűen élem napjaim.
Könnyedén írtam a szavakat,
nem tudhatod,
az emberség nálam a szeretet.
Szívünk nem egy ütemre dobban,
kiérdemeltük a búcsúzást,
bár elválás gyanúja
soha nem rakott fészket bennem.
Karcsú nádszál a bizalom,
örökre hiszek Benned,
sanda mosollyal fogtam fel,
könnyedén vetted a válást,
nem készülsz a távoli
egykori folytatásra,
amikor szabadon és vidáman
örülhetek Neked,
amikor teljes értékű társ lehetek.
Nem hagytalak el,
hiányod őrli szívemet,
őrzöm a képzelt szereteted.
2014. január 29.