„Csak a szeretet, a csodálat, a tisztelet változtatja az embert emberré”
(Feuerbach)
Csak aki nélkülözte a fényt,
tudja értékét a szívben rejtőzködőnek.
Kicsiny életerő,
bántásra összezsugorodik,
simogatásra kinyílik.
Szívrózsákból áll a világ,
a pompájuk a szépségben,
jóságban, nemességben rejtőzik.
Ne szakítsd le,
mert éltetője a szeretet!
Csodáld és ápold szép szavakkal,
mert ez az erő
egy életnyi boldogság.
Csak aki nélkülözte a nap sugarát,
tudja értékét a lélek-nemességnek.
Láthatatlan, a szem tükörkép,
szerelemre negédesen tekint,
édes könnycseppek jelzik
a menny tiszta áradását.
Ne bántsd meg közönnyel,
önzéssel és semmivel,
mert bámulatra méltó
a tiszta, egyedi reménység!
A csodálat áhítat,
szív-vágyat remél.
Csak aki nélkülözte a bölcsességet,
tudja értékét a tiszteletnek.
A kézből kifolyik, mint a víz,
nincs íze, se formája,
hiánya mégis halálba vezet.
Ne bántsd meg lenézéssel,
leírással a jóságot,
ne fojtsd el az igazságot,
kívánd az őszinteséget!
A tisztelet a renddel karöltve jár,
a káoszból békét kíván.
A jellem szőlővessző,
néha kacsok fojtogatják.
Ne félj a metszéstől,
egészséges gyümölcsöd
álljon példának mindenek előtt,
lám, ilyen a felhőtlen szabadság,
mikor kitárt karok
ölelik a mindenséget!
Emeld fel szemeid az ég felé,
s hálásan zengje a szád:
a szeretet, csodálat és tisztelet
teszi az embert emberré.
2015. október 13.