Meditálás a jóságról
"Sose haragudj meg arra,
Ki durva szóval megsebez.
Tudom jól, hogy fáj a sértés,
Valld be, a fontos mégsem ez.
Hidd el nekem, senki nem rossz,
Hidd el, jók az emberek,
Valakiért mindenki harcol,
Valakit mindenki szeret..."
(Victor Hugo)
A jóság és szeretet, melyről annyiszor beszélünk, a szív kincseit jelenti. Az emberek nem ismerik a rosszat, összezavarodnak, ha bűnnel találkoznak, iszonyodva nézik az elkövetőket, nem értik tetteiket. A szeretet, mely ember tiszteletben, mások megértésében, segítésében nyilvánul meg főleg nem kimondható, ezért aki sokat beszél róla, azért teszi, mert nem ismeri pontosan e fogalom emberi megnyilvánulásait: a törődést, a gondoskodást, az odafigyelést. Többet az emberiségtől nem várhat el senki, nincs is rá szükség.
A jóság a legnagyobb erény, mely szóban minden benne foglaltatik: a jó ember sohasem vétkezik mások, s családja ellen, mindig a jóra törekszik, békességet jelent egész környezete számára.
Ha a jóból van a békesség, ki, vagy kik teszik békétlenné a világot? A jó ellentéte a rossz, a békésé a békétlen.
Most olyan a világ, mint egy felháborodott tenger, melynek iszapjai vannak fenn, s a tiszta víz a tenger mélyén. Ez az, ami fizikailag lehetetlen, hacsak nem szándékosan keverik fel a víz mélyét.
Petőfi Sándor fogalmazta meg tengernek szimbolizálva a népet, mit is jelent, ha "fölháborodik a tenger, a népek tengere, ijesztve eget, földet, szilaj hullámokat vet rémisztő ereje. Látjátok ezt a táncot, halljátok e zenét, akik még nem tudtátok, most megtanulhatjátok, hogyan mulat a nép"!
Hogyan is mulat a nép, ez látható médiában, a világban zajló eseményekből. A mulatás szóban minden benne van. Minél mélyebbre nyomják az elesetteket, annál szikrázóbban ragyognak fel a sötétségből, hogy tükröt tartsanak a fekete lelkűek elé.
A jó ember sohasem harcol a rosszak, gonoszak ellen, mert nincs értelme, s nem is érti a gonoszságot. Egyszerűen nem áll vele szóba, figyelmen kívül hagyja, ameddig teheti, s ha emberi méltóságát mégis megsértik, tehetetlenül áll a gonoszsággal szemben. Ilyenkor van szükség barátok, ismerősök segítségére, hogy a gonosz erők mellett is talpon tudjon maradni.
Valakit mindenki szeret, jók az emberek - szól az idézet és ennek így is kell lennie, ha annyian bíznak ebben és olyan sokszor leírták, megfogalmazták. Csodálatos idézete ez Victor Hugonak, aki a Nyomorultakat is megírta, bár főhőse sok szenvedésen ment keresztül, míg a jóságot elérte, s megtért egy jóval, egy püspökkel való találkozás után az Istenhez. S hogy a jóságot milyen hamar elfelejtik, ezt láttatja nevelt leánya és férje, akik olyan könnyen magukra hagyták Jean Valjeamot, mikor megtudták, hogy fegyenc volt. Javert felügyelő esete, aki vízbe ölte magát, mikor ekkora lélek-nemességgel találkozott mutatja, hogy a jósággal szembe nézni meghasonlást jelent egy földi igazságszolgáltatást képviselő nyomozónak is.
2007. november 18