Egyre győzködöm
halálra váró lelkemet:
„magad vagy kit restellsz összerakni
s a tépett dallam lépte belőled szakad ki”,
hát állj ki ellenségeiddel szembe,
hogy meghátráljanak, visszavonják hatalmuk,
hogy végre felállj, és mondj igazat
minden hazugnak és árulónak.
Összetört testemből megtépázott dallam
szól a zsarnok bitorló által,
zengi az apokalipszis ismétlését,
övé a Szépség, a Harmónia,
melytől megfosztotta az ártatlanokat.
A nép elesett ezer éve,
halotti tor ünnepe végtelen.
Szenvedésem soha nem múló
priusz az ország feszületén,
de ezer csapástól keresztül döfve
is az emberé a győzelem.
2016. október 23.
Idézet: Radnai István Gyűrött vászon