Kohut Katalin: Az Élet Könyve

 

 
Mint szomjúhozó a korty vízre, várok.
Megítéltetnek-e valaha is tetteim?
Egyre kevesebb jóságot látok,
Elhunytak nagy betűs embereim.
Most kitárok egy várt csoda-könyvet,
Feljegyzem belé a neveket,
S melléjük írom, mint szeretett,
Hogyan kezelte ellenfeleket.
Fénytintával rovom a szavakat,
Míg a Föld forog megmaradjanak.
Mindegyik név fölött egy-egy lakat,
A könyvből csak szívből olvashatnak.
Kettőt én nem bírálhatok:
A szívet és a gondolatot,
Bensőbe és elmébe nem látok,
Keresem az alázatot,
S meghívom mennyek Teremtőjét,
Őrizze titkomat, rója a sorokat,
Vigyázza örökké az Élet Könyvét,
S igazítson meg sokakat.
Kegyelettel teljes legyen szívem,
Kisóraként kalimpálja híven,
Nem apad el végleg hitem,
Nem pörölhető el Isten.
 
2012. június 27.