Kohut Katalin: Az élet játék

 

 

Játszom gondtalan lélekkel,

vágtázom fehér lovamon,

fűbe vonulok a plédekkel,

ámulok báb-birodalmon.

 

Szabok-varrok új ruhákat,

cérnákat fűzök szorgosan,

divatköltemény csodákat

vasalgatom óvatosan.

 

Hétvégén jön takarítás,

éppen háziasszonyt játszom,

bútor fényezés és felmosás,

nippeket csodálva mosom.

 

Baba bútorom is csillog,

virág díszlik kis vázában,

babám fürdetve villog,

csecsás kis csatt a hajában.

 

Diafilmeket vetítek,

én olvasom a szöveget,

hangsúlyozok, kerekítek,

ámulva nézem a filmeket.

 

Állatbeszédet utánzok,

disznó, tik, s más torokhangok,

apró léptekkel sakkozok,

gazdálkodni megtanulok.

 

Pacsirtaként énekelek,

hangjátékom nem múlhat el,

versenyeink hangversenyek,

szív a szívnek dallal felel.

 

Népdalokat furulyázom,

kutya hangja kísér engem,

gitárommal figurázom,

ég serege hallgat engem.

 

Vége az lesz gyermekkornak,

ha megnövök, s kedvenceket

megtartom majd hivatásnak,

az élet így játék lehet.

 

2014. május 26.