Kertem pompája csak látszat,
mögötte sorakozik az állandó kemény munka;
ősszel ásás, trágyázása a gyümölcsfáknak,
temetése a pünkösdi, bazsarózsa,
nemes rózsa töveknek,
orgona, fa és rózsa, szőlőlugas metszése
előzi meg a tavaszi munkálatokat.
Lila és fehér kerti bútorom
sokszor hiába csalogat kitárt karjaival,
nincs idő lazításra, pihenésre.
Mégis csodálatos a látvány és a színkavalkád;
a sárga rózsa édeskés illata örömmel tölt el,
a fehérben, téglában és rózsaszínben gyönyörködöm,
kevésbé tüskések, nem védekeznek annyira,
mint a bordó bódító illatú rózsák királynője.
A bejáratnál ékítik a házat a színes tulipánokkal.
Sziklakertemet egyik sarokba helyeztem,
kövirózsák, különféle növények ágaskodnak,
középen magasodik az örök életű pampafű,
mint keménység szikla-jele.
Óriás kardvirágaim mindenki megcsodálja,
mint százszorszépeim, vadrózsa lugasom.
Naponként szemezgetem az elhervadt szirmokat,
helyettük hamarosan új vörös bimbó bólogat.
Nagy fejű margarétáim sárga napkorongja,
fehér szirom-védelme megható,
mint a labdarózsa fehér érzékeny virága.
Hetente permetezni kell, akár a nemes rózsákat,
ne lepje el őket a bogarak sokasága.
Török szegfűk, dáliák, liliomok....
s mindenféle virága a szemnek...
Szőlőlugasom megtermi barna és nagy szemű
csemege szőlejét, senki sem látja,
mikor két hetente járom permetezőmmel a kertet
és védem kártevők ellen a növényeket.
S ősszel a szüret, majd a spájzban sorakozó
szőlőleves üvegek árulkodnak a háttér munkálatokról.
Ilyenkor már barátságban élnek
a meggy,birsalma, szőlő, egres, szilva, barack befőttel
és lekvárokkal; hetente egy-egy szüret, s berakás.
Hatalmas szemű földiepreim csápjai hosszan nyúlnak
a kertben, de kíméletesen kerülik a többieket.
De jó lenne még egy gyerekkori emlék:
a fehér eperfa védelmező árnyékával!
Almafámat pusztulásra ítélte
egy óriási rozsdás szög, körtefámat agg kora.
Helyettük iker duó fákat ültettem,
pár év és megadják nekem gyermekeiket.
Óriási tökjeim, fekete retkeim, zöldségeim
hidegbe vermelve egész télen ellátnak vitaminnal.
Mennyi hajlongást háláltak meg nagyságukkal!
Nyári estéken együtt örülünk a tiszta forrásvíznek,
melytől felélénkül minden növény.
Szertartássá vált, egyszerre várjuk – ők kicsit kókadtan -
az esti kert-locsolásokat.
A krizantémok még novemberben is hálásak,
mert a téli kertben árasztják illatukat,
uralkodnak az elmúláson,
s nem a sírokat, temetők csendjét ékítik.
Télen fehér hótakaró alatt pihen édenem,
örökzöld fenyők hirdetik
Írisz szeretet-ünnepét.
Határtalan a nyugalom, a csend.
Orgona sövényemet a telek kerítés elé
körbe ültettem vegyesen: fehéret és lilát.
Május a hónapja a virágzásnak,
ilyenkor dalol az ember-szív és zöldül a kedv.
Valójában a természet légyottra hívja,
hajnaltól randevúra tüzel.
Az éden hálás a gondoskodásért,
az ember és természet szerelmes
pillantásokkal üdvözli
a szeretet fenségét.
2014. augusztus 28.