Álmomban sokszor utaztam űrhajóval. A jövő álmaiba ezt a valóságban is beépítettem. Olyan iskolákat képzeltem, ahol a gyerekek földrajz órák anyagait űrhajókon kísérhetik figyelemmel, közelről szemlélhetik az égitesteket. Megvalósítottam a huszonegyedik század emberiségére váró vívmányokat.
Ezelőtt tizennégy esztendővel terveztem el az első elektromos autót, s lám, megalkották, bár én rajta utazni soha nem fogok. Kigondoltam a nagyvárosok elhelyezését, ahová az irodaházakat, munkahelyeket terveztem, s az iskolákat. A felnőttek nagyon gyors földalatti vonattal érhetik el munkahelyeiket, minden munkahelyi központnál lenne egy megálló, hogy ne kelljen sokat gyalogolni. A gyerekeket iskolákba robotpilótával ellátott autók szállítanák. A bolti vásárlás megszűnik, minden megrendelést a boltközpontok pontosan, előre megbeszélt időben házhoz szállítanának.
A házakat tanyaszerűen képzeltem el, csakis családiakat, ahol az emberek békességben élhetnek szomszédaikkal, a természet közelségében élhetnek állatokkal körülvéve.
A rendőrség és a bíróság megszűnik, mert az emberek szeretetben élnek egymással, a gyerekek is legjobb képességeik szerint tanulnak, mint egykor a Jupiter-bolygón, hogy országuk hasznos állampolgárai lehessenek.
Autóval csak kirándulni, utazgatni járnak az emberek. Megszűnik a nyomor, az éhezés, nem ismerik a betegséget, mert mindenki egészségesen étkezik, nincs olyan bűn, ami betegség kiváltó oka lehet.
Álom-országom legfőbb tulajdonsága a békesség.
2012. 12.05.