- Béééla! Hallottad, mi történt Évikével?
- Csak annyit, hogy kórházba kellett mennie, veled beszélte meg telefonon a múlt héten, mit vigyen magával.
- Megerőszakolták!
- Biztos, hogy erőszak volt? Hogy történt a dolog? Mert ha erőszak, akkor feljelentést lehet tenni!
- Nem lehet, mert a büntetőtörvénykönyvben nincs olyan, hogy befolyásolható állapotot használt ki a lator.
- Ivott Évike?
- Igen, egy munkahelyi névnap után történt. Egymás után töltötték neki az italokat, bár soha nem iszik, túlfeszített idegrendszerén úgy akart segíteni, hogy elfogadta a pálinkát és a borokat.
- Mennyit ivott?
- Rengeteget, annyit, hogy nem vette észre azt a munkást, aki mindig fütyült és megjegyzéseket tett, amikor néha lement hozzájuk a műhelybe hivatalos ügyben. Egyszer csak melléült és már maga töltötte az italt. Utána öntudatlan állapotban egyszerűen felvitte a lakásába.
- És?
- Hajnalban Évike magához tért, nem tudta, hogy hol van. Kiosont a házból és szégyenében lesütött szemekkel hazament rendbe szedni magát. Gondolta, hogy az alkohol és a lelki válsága áldozata lett. Úgy súrolta magát, mint aki száraz sárral lett volna beborítva, de nem lesz már soha tiszta az elmondása szerint, főleg a következménye miatt.
- Összefügg a kórházzal?
- Igen. Három hét múlva kellemetlen dögszagot érzett a fehérneműjén, meg guggoláskor. Nem értette az okát addig, míg meg nem tudta, hogy terhes maradt.
- Csak nem a geczki, ahogyan a gyereket falun nevezik?
- Bizony, ezt az embriót csak így lehetett nevezni, ugyanis sötétkapus eredetű volt a munkás. Hogy is mert hozzányúlni az én mindig tiszta és csodálatos barátnőmhöz?
- Nehéz ügy! Embernek csak ember gyereke lehet, nem párosodhat másféle születésű lényekkel. Mihez is kezdett volna a gyerekkel, ha megszületik?
- Undorodott tőle, magától, az émelyítő szagtól, alig várta, hogy megszabaduljon a tehertől.
- Nem véletlenül mondják, drága Vilma, hogy hasonló csak hasonlót vonzhat, s hogy a szerelem gyerek az igazi. Szívnek a szívvel kell intim kapcsolatba is kerülnie, vagyis szerelembe.
- De jó, hogy én megtaláltam az egyetlen szerelmet! Mennyire kell vigyáznia egy nőnek még az alkohollal is. Mit éreznél, Bélám, ha velem ilyen megtörténne? Undorodnál tőlem?
- Azt hiszem, ha nem a te hibádból történne a dolog, ugyanúgy szeretnélek, mint annak előtte. De a tökéletest örökre árnyékba vonná az eset.
- Te mit szeretsz bennem a legjobban?
- Az odaadásod, drága Vilma! Soha nem felejtem el, mikor udvaroltam neked, s észleltem szögletes mozgásodat, zavarodat, mennyire büszke és boldog voltam! Nincs szebb egy szerelmes nőnél, s mennyire ostobák a férfiak, hogy nem értékelik eléggé a kislányos odaadást.
- Kislányos?
- Igen, a hangod egy oktávval felemelkedett, a komolyságod elveszítetted előttem és csacsogtál, mintha szórakoztatni akarnál mindenáron, néha összefüggéstelen mondatokat alkottál. Nagyon sokat nevettem magamban, annyira megható volt!
- Én az első csókot nem tudom elfelejteni, drága Béla!
- Én sem, éppen ezért soha nem jutna eszembe, hogy más nőre nézzek. A csókod az összeolvadás kezdete, már tudom, milyen élményben lesz részem azután.
- Én is meglepődöm azon, drága Béla, hogy amikor hozzád érek, megborzongom mindig és a szám erotikusan érzékennyé válik, kissé megduzzad és a nyelvem átöleli a tiédet. Ugyanolyan, mint ami utána következik. A tökéletes szerelmet éljük át... A szám már előre a asszonyság édes nektárának leheletét árasztja.
- Nem értem éppen ezért azokat a latrokat, akik öntudatlan állapotban megerőszakolnak lányokat, asszonyokat. A mosdatlan szájúak megalázzák a szentet és sérthetetlent, áthágva minden törvényt.
- Mindig azt mondtam, Bélám régebben az ilyenre, amikor szóba került, hogy fúrjon egy lyukat a falba és végezzen ott önkielégítést. Mindegy neki, nem számít a hely és a személy. Hogyan is lehet egy értékes ember életét örökre leigázni, összezúzni? Ráadásul egy olyan embert, aki érzelmileg intelligens, aki szép kisugárzással rendelkezik...
- Persze, drága Vilma, a primitív nők is hibásak abban, hogy a saját népük begerjed a nálánál különb lányokra, asszonyokra. Ezt így is kellene büntetni, súlyosabb ítélet alá esik, mintha a saját fajtájával kezdett volna ki. De ilyet nem lehet beszélni, mert ez már faji megkülönböztetésnek számít, mindenkinek van joga mindenhez és védi őket a törvény.
- Sőt, a bűnözőket védi igazán! Vannak személyiségi jogaik, csak személyiségük nincsen hozzá. Furcsa jogalkotás ez!
- Diszkriminizáció azt mondani, hogy az arc nélkülieknek nincsen személyiségük, megkülönböztetés nincs az emberi külsővel rendelkezők világában. Már olyan fajok is szaporodnak, amelyek azelőtt ember formában megjelenve utódokkal nem rendelkeztek, mert a másik, láthatatlan világot jelentik.
- Bélám, ki védi meg az embereket, hogy ne kerüljenek embertelen körülmények közé, elviselhetetlen helyzetbe?
- Nekik nincsen emberjogi bizottságuk, Vilma. Ők azelőtt nem kerültek a törvényhozók karmaiba, mert rájuk nem vonatkoznak a büntetések, tilalmak. Most, hogy nem szabad beszélni ezekről a dolgokról, az emberiség veszélyben van, lassan kihal teljesen.
- Bélám, nem vigasz az sem, hogy legalább mi itt vagyunk egymásnak, ha ezek nem tisztelik az erkölcsöket, a személyeket, a maguknál különbeket...
- Mondd meg Évikének, hogy jöjjön át hozzánk egy kis beszélgetésre, legalább szóban dolgozzuk fel a történteket, hiszen jóvá tenni már semmivel sem lehet!
- Álmodjunk egy szép világról, ahol minden és mindenki az őt megillető helyet foglalja el, s mindegyik azt a terhet cipeli, amit megérdemel!
2015. december 14.