A jó ember a szíve törvényei szerint él. Nem fekszik le addig, míg le nem rendezi a problémákat. Itt gondolok vétlenségekre, ha valakit megbánt akarat nélkül jóváteszi, vagy ha összeveszik valakivel, megbeszéli halkan, érvekkel támasztva alá saját igazát. Az őszinteség minden kapcsolat alapja, enélkül az emberi együttélés lehetetlen.
A kilencvenes évek elején volt egy álmom, mely mindig vissza-visszatért. Egy aranylépcsőn mentem felfelé, s mikor félúton jártam, mindig megfogott valaki és visszaküldött azzal, hogy nekem még tisztulnom kell a cigarettától. Nem véletlen talán, hogy ennyi bűnöst ültetnek a vádlottak padjára, s hogy ez annyi művészt foglalkoztatott, mint mindig visszatérő probléma. Az emberek általában nem cigarettáznak, mert nincsen különösebb hibájuk, legfeljebb annyi, amennyit a szüleiktől örökölnek. Nem ismerik a rosszat, ezért összezavarodnak, amikor a képviselőivel összetalálkoznak. Nem értik a viselkedésüket, s nem képesek logikával sem megfejteni a gonoszságot. Ellenkezik a tökéletes természettel a dohányzás, az ember vét a saját szervezete ellen. Nagyon kíváncsi lettem volna, azért érdemes lett volna letenni a feszültség levezetőmet, hogy megtudjam, mi van az aranygarádics tetején. Lehet, hogy a megtisztulás után a halált várt rám? Ha a tiszta szívűek a halálba kerülnek, akkor elméletben már meg kellett volna halnom akkor, amikor megszülettem. Ha úgy van, ahogyan gondolom, s ismert a gonoszok előtt mindenki, aki bűn nélkül születik, egyből veszélyeztetett helyzetbe kerül, mert ahol a tisztaság, ott jelen vannak a bűn képviselői. Ha minden jónak meg kell halnia, akkor a föld a gonoszok lakhelyévé vált. Vajon mióta tart ez az állapot, s ki dönt az élet és halál felett? A karmikusok a kiválasztottak, őket védik mindenütt, nekik hozzák a törvényeket is, melyeket nem tudnak betartani.
A gonoszok akaratlanul elkövetett mások befolyásolásából származó bűnnel fokozzák le az ártatlant, így sikerül uralkodniuk fölötte. Az ember nem ihat alkoholt, mert tudatmódosítás következik be, felszabadulnak az ösztönök, melyeket törvényével tökéletesen kordában tart. Minden, ami árt a természetesnek, fogsága a sötétségnek.
Azt hiszem, hogy a jókat nem a halálnak kellene átadni, hanem nekik kellene, sőt joguk lenne szépen, emberhez méltóan élniük a földön. Ha a bűn fogság, akkor a föld nagy részéről elmondható, hogy börtönben vesztegel.
Mindenkit ért talán már az a tehetetlen állapot, amikor egy gátlástalan megtaposta a szívét, olyan, akivel lehetetlen érvekkel beszélni, lerendezni a problémát. Ilyenkor feszült állapotba kerül, melynek nem talál levezetőt, még azt sem, hogy megbocsássa az ellene elkövetett bűnt azzal, hogy nem tudja, mit cselekedett. Pontosan tudják a sötétségek, hiszen le is írták, hogy olyat követnek el az emberiség ellen, amit soha többé nem bocsájt meg az ég és a föld. A szív-ellenes taposók folyamatosan végzik dolgukat, mint élet-ellenesek, mert a szívben van a picinyke életerő, mely életben tart minket. Ha megbántanak, legyengül az erőnk, hangunk elhalkul, testünk lelassul, akár minden életfunkciónk. A gonoszoknak tehát nem lehet megbocsájtani, mert ők szándékosan ártanak az embereknek.
Álmom már nagyon régóta egy olyan emberiség, ahol félelem nélkül lehet élni, ahol az embereket tisztelet és megbecsülés övezi, ahol elismerik a tehetséget, s senki nem tör más életére. Álmodom, hogy egyszer talán megengedik, hogy emberként fejezzem be egyszeri földi életem.
2016. március 2.