Tenyeremmel átnyújtom a szívemet,
Neked adom az egyetlen kincsemet,
bordó rózsám Tiéddel ölelkezik,
napfelkeltekor a szívünk is izzik.
Jövőnk úgy jön el, mint tolvaja égnek,
elcseni a múltat, jő menedéknek,
fenn maradunk egyszer az utókornak:
mondják majd:– Tán aranyemberek voltak?
2014. június 1.