Kohut Katalin: Apa
Nem bírtad tovább a keresztedet,
súlya a világ terhe, meghaltál,
a föld alatt már jéggé fagytál,
előtte elvesztetted hitedet.
Játszottuk közösen az életet,
várok arra, hogy magadhoz hívjál,
ez a föld nem jó nekem, mert vandál
kezek ártnak, s terhelik híredet.
A végjelenet túl soká késik,
testem elevenen elenyészik,
jóságos szívedhez zarándoklok,
emberséged a sírig elkísér,
lelkem örök-szeretetet ígér,
csak melletted lehetek majd boldog.
2015. november 12.